18. fejezet / 1

Búcsú

Álomba sírtam magam Jace karjaiban. Nagyon sokáig csak szipogtam, próbáltam visszanyerni az erőm, hogy Jace ne nézzen teljesen hülyének. De ahányszor próbáltam visszafogni magam, megint elfogott a hüppögés, sírás.
Reggel bedagadt, vörös szemekkel ébredtem. Jace mellettem feküdt, keze a derekamon volt, lehelete a nyakamat csiklandozta.
Óvatosan rátettem a kezem a mellkasára, és lefelé indultam a hasára. A pólója aljánál megálltam, kezem becsúsztattam alá, és kockás hasára fektettem. Légzése felgyorsult.
– Hmmm... – nyöszörgött, és keze lejjebb siklott; megfogta a fenekem.
– Jó reggelt, szerelmem – simítottam ki a szeméből  a haját. Odahajoltam hozzá, és megcsókoltam.
Egyből utánam kapott, és hevesebben kezdett csókolni. Nyelve besiklott a számba; együtt mozgott az enyémmel. A hátamra fektetett, miközben a szája egy pillanatra sem szakadt el az ajkamtól, fölém hajolt. Lábam közé térdelt, csípőjét nekem nyomta.
Aztán hirtelen leszállt rólam, és kifutott a szobából. Úgy ahogy volt, alsógatyában. Értetlenül ráncoltam a homlokom.
Pár pillanat múlva megjelent hatalmas vigyorral az arcán.
– Mi az Isten? – kérdeztem értetlenkedve.
– Bocs – sóhajtotta –nem bírom.
– Mit? – kérdeztem még mindig értetlenül.
– Ezt – mutatott a gyűrött lepedőre, ahol feküdtem. – nehéz leállni – sóhajtott nagyot megint.
Megértem – gondoltam magamban.
– És ha azt mondanám, hogy nem kell leállni? – tettem fel a problémánkat megoldó kérdést.
Most ő nézett rám értetlenül.
– Mi?
– Nem kell leállni.Szeretném ha te lennél nekem az első – mondom félénken.
– Uh... oké – mosolyodott el. – Mikor szeretnéd, bébi? – mélyítette a hangját.
Kissé félelmetes lett így, miközben vonogatta a szemöldökét.
– Áhh...ezt ne csináld, kiráz tőle a hideg – borzongtam el. Ő csak nevetett.
– Hmm... mit szólná,l ha beterveznénk az öregdiák bálra? Hagyományosan– kacsintott rám.
Ez egész jó ötlet.
– Hmm... – gondolkoztam el, majd felugrottam és a nyakába borultam. Nevetve megcsókolt, majd elhúzódott és komolyan a szemembe nézett.
– Ez lesz a mi búcsúnk – suttogta, és lecsókolta a könnyeimet, amik elszabadultak.
– Ez lesz – suttogtam vissza, és a nyakába temettem az arcom.