2015. október 25., vasárnap

1. fejezet (Prológus)

Tudás

- Hol van az a virágos sál amit még kedden kértem el tőled? - Sammie, a legjobb barátnőm kutakodott épp a gardróbomban a hülye sálját keresve.
Mihez kezdene egy sállal július végén? Fogalmam sincs, hogy hova raktam azt a szart, de nem is érdekel... Még mindig nem tudom elhinni, amit tegnap este Tom tett. Sammie-nek még nem mondtam, de nem tudom elhinni ezt az egészet. Azt hitte, hogy nem fogok rájönni előbb-utóbb?... Szemétláda.
- Sammie - szóltam oda neki. Úgy gondoltam valakivel meg kell osztanom, mit láttam.
- Hmm? - kérdezett vissza még mindig a szekrényembe turkálva.
- El kell mondanom valamit - kezdtem. - Tegnap este...
- Apple? Mi a baj? Már megint Jace mondott valamit? Esküszöm, kinyírom, ha meghallom, ahogy rajtad poénkodik!
- Sam, figyelj már egy kicsit! Nem róla van szó - állítottam le, még mielőtt elkezdett volna ordítozni itt nekem.
Tényleg utáltam Jace-t. Ő volt a suli "nagymenője"... Egy igazi beképzelt paraszt. Állandóan megjegyzést tett a seggemre meg a mellemre.... de tudtam, hogy csak feltűnési viszketegsége volt.
- Szóval, hmm... Láttam tegnap este Tomot Karennel, amikor elmentem futni, és a Mc'Donalds-ban ültek. Sam, én bementem, és megkérdeztem, hogy mi ez az egész. Persze, Karen egyből jött a ribis stílusával, és még közelebb ment Tomhoz, kb. az ölébe ült.Tom nem válaszolt semmit, ezért otthagytam. Utánam akart jönni, de a kis szöszi nem engedte.
Sammie csak ült és meredt maga elé. Nem szólt semmit egy ideig, aztán csak kibökte:
- Biztos vagy benne?
Elgyötörten néztem rá.
- Persze, hogy biztos. Van két szemem, azzal láttam...Várj! Te ugye tudsz valamit amit én nem?! - háborodtam fel.
- Mi? Dehogy, nem tudom miről beszélsz...
- Samantha Zoe Smith, ne nézz hülyének, tudom, mikor hazudsz. Mindenhova nézel, csak rám nem... Szóval? Halljam!
- Hát... Daisy mondta még pár napja, hogy látta őket a moziból kijönni. Csak ketten voltak.
- És ezt te miért nem mondtad el nekem? - kérdeztem nyugodt hangon.
- Mert azt hittem, hogy ha ezt megtudod szakítasz vele... Kár lenne, olyan szép pár vagytok.
Hát persze. Sammie és mindig ezt gondolta, pont mint az apám. Tommal majdnem 2 éve jártunk. Még 10.-ben jöttünk össze. Egy osztályba jártunk és... hát megtetszettem neki. Randizni kezdtünk, aztán egyszer csak egy pár lettünk. Én sosem voltam belé szerelmes, és szerintem ő sem belém. Megrekedt egy kapcsolat.
Tom nem volt olyan népszerű, de a suli kosárcsapatában játszott. Még így is akaszkodtak rá a csajok. Persze, nem tudom őket hibáztatni. A szőke haja, kék szeme, kisfiús mosolya sok lányt elvarázsolt.
- Ó, ugyan már. Tudod, hogy én nem vagyok szerelmes Tomba. Sőt, ő sem szerelmes belém, mondjuk attól még nem oké, hogy más lánnyal smárol, de azt hiszem túlélem.
- De... olyan aranyosak vagytok együtt A.
- Nem számít. Különben sem akarok aranyos lenni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése