7.fejezet

Fordulat
-Te még itt vagy?Azt hittem lisztért jöttél-értetlenkedik Matt.
-Lisztért?-fordul hozzám Jace felvont szemöldökkel.
-Ááh...uhh..szóval,biztos apu feltartotta a kérdéseivel.Igaz?-vonom fel én is a szemöldököm és Matt felé biccentek,hogy értse most fedeznie kéne.
-Aha!..Hát persze,így történt.
Hál' Istennek,nem olyan hülye,mint amilyennek tűnik.
-Oké.Akkor majd beszélünk Matt-vonulnék be a házba Jace mellett ,de Matt azt mondja:
-Várj egy kicsit!Beszélhetnénk négyszemközt?
-Umm..aha..oké.-Muszáj volt,nem lehetek bunkó.-Jace húzzál vissza a házba.-Na vele rohadtul lehetek bunkó,úgy.hogy élvezem is.
Jace eltűnik az ajtó mögött,és Matt felé fordulok:
-Matt!Miért csókoltál meg?-dühös vagyok.Nme is éreztem semmit ,mikor megcsókolt.Jobb is így talán.
-Mert jólesett-teljesen nyugodt a hangja.
-De mi csak barátok vagyunk.
-Pontosan.Épp ezért muszáj volt megtudnom,hogy lehetsz-e több számomra.
-Okéé...És nem akartál véletlen ebbe engem is beavatni?-
Rámkacsint és elmosolyodik.
-Nem ,mert nem éreztem semmit.Úgyhogy ,köszi Apple.
-Ööö..nincsmit?-Én ezt már nem értem.-Akkor ,szia.Majd a suliban.
-Ja,majd ott.-És már sétál is vissza a kocsijához.
Belépek az ajtón és egy kemény ,meleg mellkasnak ütközöm.Majdnem seggre esek  a lendülettől,de Jace elkapja a derekam .hogy megtartson.
-Na,bébi,el ne taknyolj itt nekem.
-Ne.Hívj.Bébinek!-csattanok fel és kicsúszom a szorításából.
A hősöm leejti a karját maga mellé.
-Ennél ügyetlenebb már nem is lehetsz-Na kössz.
-Ennél önteltebb már nem is lehetsz.
-Neked csak a legjobb oldalamat bébi.-Kacsint.
A plafonra függesztem a tekintetem és most inkább nem említem a becenevet.
-Nyugi,édes nem kell itt is a legjobbat mutatni.
Úgy tűnik őt is meglepte a beceneve.
-Édes?Áh..szóval Ferrer nem jelentett semmit.-Ez nem is kérdés volt,inkább kijelentés.
-Matt csak a barátom.
-Aha!Akkor értem miért dugta le a nyelvét a torkodon.
-Mit érdekel az téged?Talán Steffani ma nem ér rá ,hogy az öledbe csücsüljön?-Na bébi,fantasztikus vagy ,már féltékenykedsz is.
-Hmm..szóval még mindig a csókunk jár a fejedben.-Közelebb lép és a két kezével a falra támaszkodik.Kezei a fejem két oldalán és szinte összeér az orrunk.
-Miből vontad le ezt -az amúgy nagyon hamis-következtetést?Már el is felejtettem,csakhogy tudd-förmedek rá.
-Felfrissítsem a memóriád?
Időt se hagy a tiltakozásra máris lecsap.
Úgy csókol ,hogy teljesen elfeletkezek a körülményekről,a helyről és arról ,hogy miről beszéltünk.Visszacsókolom és a nyaka köré fonom a karom.
Ő is átkarol és megfogja a derekam ,magához húz.Összesimulunk.
-Emlékszel már?-suttogja,homlokomhoz támasztja az övét.
-Talán.Nem egészem-húzom.
Újra megcsókol,de most keményebben.Valaki a torkát köszörüli és szétrebbenünk.
Apám áll az ajtóban.Nme hiszem ,hogy tetszik neki,hogy a kedvenc szomszédja a lányát tapizza:
-Mi folyik itt?
-Semmi.Jace épp menni készült.Ugye Jace?
-Igen.Majd találkozunk Apple.Viszlát,uram.
-Viszlát-mordul rá apám.
Ez a nap nem is lehetne jobb.