2015. október 26., hétfő

10.fejezet

Még több bonyodalom
Reggel,úgy éreztem,mintha a párnám mozogna.
De az nem lehet.
Kipattant a szemem és szembetaláltam magam egy ismerős szempárral.
-Jó reggelt,bébi-ásított.
Jace még mindig ott feküdt mellettem ,de a fejemet már áttette a párnámra.Gondolom elzsibadt a mellkasa...
Ezen majdnem hangosan is felnevettem.
-Mi az?- kérdezi mellettem  Jace.
-Semmi,csak eszembejutott valami.
-Mmm-hmm...-belecsókolt a nyakamba ,én pedig megborzongtam.
-Ne csináld-mondom neki de közelebb csúszom hozzá.
-Mit?
-Ezt-mutattam kettőnkre.
Zavart arckifejezéssel ezt kérdezte:
-Bébi,én azt hittem,már megbeszéltük,hogy együtt vagyunk.Vagy ebbe nem tartozik bele a csók?-kérdezte és mosolyogva megcsókolt.
-De-sóhajtottam és viszonoztam a csókot.
-Akkor mi a baj?
-Csak...annyi,hogy nem akarom,hogyha apám bejön ezt lássa-mondtam.-Szobafogsagot kapnek ,te meg nem látnál kb. soha többé-gondolkodtam el,és a végén nevettem.
-Aha,értem-de azért megint megcsókolt.
Miután Jace kisurrant elmentem zuhanyozni.A fürdőből kiérve apm hangját hallottam.
Odamentem a lépcső tetejéhez és megdermedtem.
-Szia-Jace már megint itt van.
Sóhajtottam és visszaköszöntem:
-Mit csinálsz itt?-Már megint..-tettem hozzá gondolatban.
-Érted jöttem,hogy elvigyelek suliba.Ezt beszéltük meg ,nem?-vonta fel a szemöldökét.
Nem.
-Sammie szokott értem jönni.
-Jajj,szivem én mondtam Jace-nek,hogy vigyen el ,mivel Samantha telefonált ,mikor  nem voltál itthon és nem tud ma elvinni,valami fiúra hivatkozott-közölte apa.
-Fiúra?-Nem tudtam elképzelni Sam vajon kit szemelt ki magának megint.
-Igen.
-Szóval ,mikor leszel kész?-néz végig rajtam Jace.
El is felejtettem,hogy egy szál türülközőbe vagyok.
Elvörösödtem és elfordulva annyit mondtam:
-Mindjárt.Csak felöltözök.
Nem hiszem el ,hogy alig fél órája ment el és már megint visszajött.
A szobámba érve kinyitottam a szekrényt és felkaptam amik épp a kezembe akadtak.Nem is néztem meg mit vettem fel olyan gyorsan rohangáltam a fürdő és  a háló közt.
Megfésültem a kivasalt hajam és lementem a földszintre.
-Nem hiszem,hogy jó ötlet-hallottam apám hangját a konyhából.
-Kérem uram,segítségre van szüksége.És ön adhatja meg a telefonszámot nekem.
Apa felsóhajtott és azt mondta:
-Rendben,de ha anyád kérdezi nem tőlem tudod.
-Oké.
Beléptem a konyhába és mindketten elhallgattak.
-Apple,mi a fene van rajtad?-kérdezte apu és vele egy időben Jace:
-Woow.
Végignéztem magamon.Jujj,lehet ,hogy bele kellett volna néznem a tükörbe.
Azt tudtam ,hogy valami zöld pólót vettem és szűk farmert,de azt ,hogy pontosan milyen zöld pólót....hát nem néztem, na!A lényeg,hogy igen sokat mutatott a dekoltázsomból.
-Ruha,apu.-Erre rosszallón nézett rám.-Na mi most inkább megyünk apu.Szia.-Jace-hez fordultam aki látványosan bámulta a mellem.Remélem apu nem vette észre.-Gyere,Jace.
Visszatért a világba és rögtön elkapta a tekintetét.Inkább apámra vézett:
-Köszönöm Mr.Green.Viszlát.-És már ment is az ajtó felé.
A kocsiban aztán azt mondta:
-Szólhattál volna előbb is,hogy tudjam ebbe a cuccba leszel.Legalább nem apád előtt bámultalak volna.
-Oh,bocs mindig egyeztetek veled a ruhatárammal kapcsolatban.
Elvigyorodott és beindította  a kocsit:
-Helyes.
A szememet forgattam és megkérdeztem:
-Milyen szívességet kértél apámtól?
Megmerevedett ,erősen szorította a kormányt.
-Hallottad?
-Csak a végét-feleltem.-Szóval?
-Anyámnak pszichológus kell-bökte ki,és még jobban a gázra taposott.
-Miért?
-Mert szüksége van rá.Azért.-Hát,nem valami barátságos,de biztos oka is van.
-Válaszolnál normálisan?
Kifújta  a levegőt.
-Az anyám alkoholista-nézett rám és meglátta rémült arckifejezésemet.
-Mióta?
Ismét megszorította  a kormányt és megint rám nézett :
-Mióta apám elhagyott minket.
Elkaptam róla a tekintetem ,de ő még mindig engem nézett:
-Jace!VIGYÁZZ!-sikítottam,mire ő visszafordította a tekintetét.Megpróbálta félrerántani a kormányt,de túl késő.
A másik autó megcsúszott a bevizezett aszfalton és átjött a sávunkba.
Belénkjött és lesodort az útról.
Az árokba kötöttünk ki,szétnyílt légzsákokkal és én csak annyit tudtam  mondani:
-Jace!
Ő köhögött ,de nem láttam az arcát a légzsáktól.Felemelni a fejemet ,nem tudtam.
-Apple?
Ezután minden elsötétült.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése