11.fejezet

Baleset
Sajgott mindenem.
Megpróbáltam kinyitni a szemem és vissza is csuktam,mivel túl erős volt a fény.
Felnyögtem és msozgást éreztem bal oldalon ezért odafordultam.
-Apu...-nyögtem ki.
-Kicsikém,hogy vagy?-pattant fel hirtelen a székből ahol eddig ült.
-Kórházban vagyok?-pislogtam.-Mi történt?
Apu is pislogott.
-Nem emlékszel?-kérdezte értetlenül.
Hirtelen beugrott.
Jace,a másik autó,ütközés ,baleset,az árok...-ezek a szavak cikáztak át  a fejemen.
-Jace,ho...hol van?-kérdeztem rémülten,és éreztem ,hogy kiszáradt a szám.
-Épp most műtik-felelte apa.-Apple téged is nemrég műtöttek.
Végignéztem magamon.A bal kezem be volt kötve.Lehúztam a lábamról a takarót és megkönnyebbülten sóhajtottam fel miközben apa visszatakarta  a lábam.
- A kezed eltört,agyrázkódásod volt és sok horzsolás is van szerte a testeden-apu hangja elcsuklott és bánatosan nézett rám.
Gyorsan témát kellett váltanom.Nem bírtam nézni  az arcát.
De ő még folytatta:
-Nem veszíthetlek el téged is Apple.Azt már nem élném túl.Ami anyáddal történt ,azután már nem ...-tekintete fátyolossá vált és nekem is kifolyt  a könnyem.
-Sajnálom ,apu.Megértelek,én se bírnám elviselnimondtam ,aztán eszembejutott valami.-Jace-el mi van?MIért kell megműteni?
Apu összeszedte magát és válaszolt:
-Jace-nek is agyrázkódása van,de neki komolyabb.És eltört a jobb lába is.
-Hát az meg hogy történt?Mármint a lábtörés-magyaráztam.
-Nem tudom ,kincsem.Behozták,és nagyon panaszkodott a lábára ,megállapították,hogy eltört.
-És én mit csináltam addig?
-Elájultál ,aztán mikor  a műtét előtt felkeltél bealtatóztak,mivel át kellett aludnod az operációt.És most újra felkeltél.
-Aha..Mikor mehetek haza?
Apu felnevetett.
-Még csak most kerültél be ide már mennél?
-Igen-vágtam rá.
-Rendben-állt fel.-Megyek megkeresem a nővért ,szólok,hogy felkeltél és ,hogy mikor jön haza az én drága kislányom-mondta és mosolyogva puszit nyomott a homlokomra.
2 nappal később még mindig ott feküdtem és újságot olvastam ,amikor egy nővér jött be.
-Na,drága ma hazamehetsz,de csak úgy ha nem nagyon dobálod a fejed-nézett rám mosolyogva Collie ,egy 40-es barnahajú aranyos nő.
Ő volt a legkedvesebb nővér és nagyon sajnálom,hogy nem látom többet.
-Tényleg?-csillant fel a szemem.-Apa hol van?
-Ó,az a jóképű férfi aki mindig téged látogat-vigyorgott tovább.-Nemsokára visszajön,azt mondta hoz neked valami ruhát otthonról.
Collie-nak nagyon bejön apu,meg kell hagyni.Már két napja hajtogatja,hogy milyen jőképű az apám.Bahh...
Egyébként Collie is nagyon szép nő.Olyan ,akin még  anővérruha is jól áll.
-Értem.Figyelj csak Collie átmehetnék megnézni ,hogy van Jace?
Nagyon szerettem volna megbizonyosodni róla,hogy jobban van.És mivel neki el van törve a lába és nem tud átjönni ,ezért én megyek át.
-Jajj,drága nem hiszem ,hogy apád örülne,hogy itt lófrálsz a kórházba egyedül.
-Akkor gyere velem.
Elgondolkodott ,majd bólintott.
-Oké,ez megoldható.De ha szédülsz azonnal szólsz!
Tisztelegtem egy sort:
-Igenis ,hölgyem.
Erre elnevette magát és segített felállni.Kicsit meginogtam,mivel 2 napja nem hasznéltam a lábam,de utána kiegyenesedtem és rámosolyogtam Collie-ra.
Aggodalmasan ráncolta  a homlokát:
-Biztos nem kell inkább egy tolókocsi?
-Biztos.Nyugi ,Collie,jól  vagyok.
Bólintott ,kikisért a szobából és elvezetett a folyosón,majd megállt egy ajtó előtt.
-Ez az-biccentett az ajtó felé.-Itt megvárlak,oké?
-Oké-bólintottam.
-Szólj,ha szükséged van valamire.
Ismét bólintottam ,majd bementem.
Jace az ágyon ült begipszelt -és gipsztelen lába is lelógott az ágyról.Az ajtó csukódására felkapta a fejét és szomorúan elmosolyodott:
-Szia.
-Szia Jace.Hogy vagy?-kérdeztem.
-Jobban vagyok ,kösz.És te ?-fürkészett .
-Én jól vagyok,ma mehetek haza.
-Ja,én is-túrt bele a hajába.-Figyelj én nagyon sajnálom.Tényleg.
-Jace,ez nem a te hibád.Baleset volt-magyarázom.
Nem hiheti azt,hogy az ő hibája.Aki hibás az max. a másik sofőr.
-Ha figyeltem volna,akkor nem lett volna baleset.
-Ez nem igaz.Jace ,fogd fel az agyaddal,hogy ez nem a te hibád!-sziszegtem.
Elmosolyodott.De most igazán,őszintén.
-Nem tudom mi lett volna ,ha te....
-Nem történt komoly bajom,ne aggódj-mosolyogtam rá én is.
-Akkor jó.
Közelebb mentem és leültem mellé az ágyra.Ő átfogta a derekam és közelebb vont magához.
-Akkor ,nem haragszol?-suttogta.
-Nem-mondtam ,mire ő elmosolyodott és megcsókolt.
Szenvedélyes csók volt,az biztos.eletúrtam a hajába (a jó kezemmel) ,mire felszisszent,de nem húzódott el ,inkább megharapta az alsó ajkam.
Abban a pillanatban nem érdekelt a baleset,apám,semmi.Csak Jace-re tudtam gondolni,csak őt akartam érezni.Nem akartam elválni tőle.Nem bírtam.
Kopogtak az ajtón,mire szétlebbentünk.Collie dugta  be  a fejét az ajtón és ránkmosolygott,majd odaszólt nekem:
-Apukád meghozta a ruháidat.
-Oké.
-Siess-mondta és becsukta az ajtót.
-Te hogy mész haza?-kérdezem Jace-től.mert eszembe jut ,hogy az anyja talán nem vezetőképes.
-Hát,anya járt itt,aláírta a papírokat,de utána el kellett mennie-morogta csalódottam.-Úgyhogy,gondolom meg kell várnom,míg szíveskedik visszajönni.Már ha egyátalán visszajön.
Felálltam és a odanyújtottam az ágya mellett heverő mankót-
-Akkor ,gyere nagyfiú,hazaviszünk.
Rámmosolygott és elvette a botot:
-Kösz Apple.
Legyintettem és segítettem felállni neki.
-Van valami cuccod?
-Nincs.Mikor anya a papírokért jött behozta ezeket-mutatott arra farmerre és sötétkék pólóra amik rajta voltak.-De ezenkívül csak a telóm,pénztárcám van-vigyorgott rám.
-Oké.Akkor menjünk,mert nekem még át kell öltöznöm.
-Miért?Szerintem így is nagyon szexi vagy-kacsintott rám és csibészes mosolyt villantott.
És visszatért.
-Kösz,haver,Sosem hagysz cserben.
-A csajomnak mindent-paskolta meg a fenekem ,miközben előtte mentem.
-Hé-fordultam hátra és megböktem a mellkasát.-Ne akard,hogy a másik lábad is eltörjön!-fenyegettem meg.
-Ami jár az jár ,bébi-mosolygott tovább.
-Ez meg mit jelentsen?-értetlenkedtem.
-Semmit-morogta,és magához húzott fél kezével,amibe nem volt mankó.
-Jace..-de nem fejezhettem be mert megcsókolt.
Kezdett teszeni,hogy így hallgattat el.
-Menjünk-lihegte ,miután levegőt kapott.
Rákacsintottam és megpaskoltam az arcát.
-Kövess,bébi-szórakoztam.
-Bárhová-mondta viccesen.és én is elmosolyodtam.
Mikor hazaértünk apa felajánlotta Jace-nek,hogy aludjon a  vendégszobába.
Megmerevedtem.
-Köszönöm,uram-bólintottmajd rám nézett és felvonta a szemöldökét röhögve-Örömmel-bólintott.
Basszus.
-Oké,megyek addig előkészítem a vendégszobát-ment fel apu az emeletre a vendégszobába,ami az enyémmel vont szembe.
Dupla-basszus.
-Menj,már a picsába Jace!Ezt most miért kellett?-sziszegtem.
-Nem tudom mire gondolsz.
-Nem a fenét nem!
-Mi a baj Apple?Nem akarod,hogy a pasid egy itt aludjon?
Fújtam egyet és a szobámba indultam.
-Meg se vársz ,édes?
-Fejezd be!Komolyan mondom.
Utánam jön,de le van maradva a lába miatt.
-Kopj már le.Menj a szobádba-mondtam neki és beérek a  szobámba becsukom az ajtót ,de még látom az önelégült mosolyát.
Vacsora után -amit végigszenvedtem Jace mellett- füdödni megyek .
A zuhany alatt állok amikor hallom,hogy valaki megnyitja a csapot.
A zuhany épp nincs nyitva.
Elhúzom egy kicsit  a zuhanyfüggönyt és látom,hogy Jace épp leveszi a pólóját.
Ledöbbenek.Hátán vörös csíkok,ütésnyomok látszanak.
-Jace!
Ijedtében ugrik egyet és megfordul.
-Apple.Bazd meg!Nem láttam,mikor bejöttél.Azt hittem nincs bent senki.Bocs.
-S...semmi baj-mondom.-Jace?
-Igen,bébi?-kérdezi kaján mosollyan az arcán.
-Mi...mi történt a  hátaddal?
A mosolya egy pillanat alatt lehervad ,helyét ideges,haragos arckifejezés veszi át.
-Láttad?-kérdezte suttogva.
Bólintottam.
-Az apám..Szóval ő régen sokat ivott.Mindennap.Úgy jött haza,hogy pocsolyarészeg volt.-Lehunyta a szemét .-Egy este mikor éjszaka hazajött anyám sikoltozására ébredtem. Nyolc éves lehettem.Átmentem ,hogy megnézzen,mi a baj.-Kinyitotta a szemét és rám nézett.-Apám verte anyámat, Apple.És mikor segíteni akartam anyának,apa engem is megvert.Mindenhol csupa véraláfutás voltam.
Gyorsan magamra csavartam a törölközőm és odamentem hozzá,átöleltem,vigyázva,hogy rá ne lépjek a lábára.
-Sajnálom,Jace.
Ő is átölelt és így voltunk ,amíg  el nem húzodott és száját számra illesztette.