18. fejezet / 1

Búcsú

Álomba sírtam magam Jace karjaiban. Nagyon sokáig csak szipogtam, próbáltam visszanyerni az erőm, hogy Jace ne nézzen teljesen hülyének. De ahányszor próbáltam visszafogni magam, megint elfogott a hüppögés, sírás.
Reggel bedagadt, vörös szemekkel ébredtem. Jace mellettem feküdt, keze a derekamon volt, lehelete a nyakamat csiklandozta.
Óvatosan rátettem a kezem a mellkasára, és lefelé indultam a hasára. A pólója aljánál megálltam, kezem becsúsztattam alá, és kockás hasára fektettem. Légzése felgyorsult.
– Hmmm... – nyöszörgött, és keze lejjebb siklott; megfogta a fenekem.
– Jó reggelt, szerelmem – simítottam ki a szeméből  a haját. Odahajoltam hozzá, és megcsókoltam.
Egyből utánam kapott, és hevesebben kezdett csókolni. Nyelve besiklott a számba; együtt mozgott az enyémmel. A hátamra fektetett, miközben a szája egy pillanatra sem szakadt el az ajkamtól, fölém hajolt. Lábam közé térdelt, csípőjét nekem nyomta.
Aztán hirtelen leszállt rólam, és kifutott a szobából. Úgy ahogy volt, alsógatyában. Értetlenül ráncoltam a homlokom.
Pár pillanat múlva megjelent hatalmas vigyorral az arcán.
– Mi az Isten? – kérdeztem értetlenkedve.
– Bocs – sóhajtotta –nem bírom.
– Mit? – kérdeztem még mindig értetlenül.
– Ezt – mutatott a gyűrött lepedőre, ahol feküdtem. – nehéz leállni – sóhajtott nagyot megint.
Megértem – gondoltam magamban.
– És ha azt mondanám, hogy nem kell leállni? – tettem fel a problémánkat megoldó kérdést.
Most ő nézett rám értetlenül.
– Mi?
– Nem kell leállni.Szeretném ha te lennél nekem az első – mondom félénken.
– Uh... oké – mosolyodott el. – Mikor szeretnéd, bébi? – mélyítette a hangját.
Kissé félelmetes lett így, miközben vonogatta a szemöldökét.
– Áhh...ezt ne csináld, kiráz tőle a hideg – borzongtam el. Ő csak nevetett.
– Hmm... mit szólná,l ha beterveznénk az öregdiák bálra? Hagyományosan– kacsintott rám.
Ez egész jó ötlet.
– Hmm... – gondolkoztam el, majd felugrottam és a nyakába borultam. Nevetve megcsókolt, majd elhúzódott és komolyan a szemembe nézett.
– Ez lesz a mi búcsúnk – suttogta, és lecsókolta a könnyeimet, amik elszabadultak.
– Ez lesz – suttogtam vissza, és a nyakába temettem az arcom.

17.fejezet

Egy kis szenvedés
A nap további részében nem nagyon történt semmi.De én egész nap csak ezen kattogtam-Ki volt az a fiú,és miért akar nekem és Jace-nek rosszat.?
Ezekkel a gondolatokkal a fejemben ültem be a kocsiba,hajtottam haza.Jace megpróbált velem beszélgetni út közben,de én mindig letudtam egy rövid válasszal.Ezután már csendben utaztunk.Mikor hazaértünk kiszálltam és átmentem jace oldalára,gondoltam segítek neki kiszállni.Ühüm,persze.Jace már kiszállt(valahogy) és a kocsinak dőlve várta ,hogy odaérjek.
Értetlenül néztem rá:
-Már egyedül is ki tudsz szállni?
Elvigyorodott:
-Már?
Ekkor leesett.Eddig is ki tudott szállni a kocsiból.Engem szivatott.Ááá...Megőrülök ettől..
Te...te...-indultam felé,de megbotlottama saját lábamba és majdnem pofáraestem.
Jace persze egyből röhögni kezdett.
Na,kössz.Durcásan mentem a csomagtartóhoz,kiynitottam és kivettem belőle  a táskám.Megfordultam elindultam a bejárati ajtó felé,közben hátrapillantottam és láttam ,hogy Jace is a táskájáért igyekszik.
Elvigyorodtam,és vissza se nézve a karom hátra nyújtva(kezemben a kocsikulcs-csal) bezártam az autót,mielőtt kinyithatta volna.Felmordult és káromkodni kezdett.
-Apple.Nyisd .Ki.A.Kocsit-hansúlyozott minden egyes szót.
Elnevettem magam és berohantam a házba.
                                                                            ****
Este  a vacsora után Jace elment zuhanyozni -el nem tudom képzelni hogy-én pedig a szobámba mentem átgondolni a napot.
Megint eszembejutott az a fiú.Mintha már láttam volna valamelyik órán.
Ekkor beugott.
Megvan!Hiszen együtt járunk matekra.
Hmmm...mi is a neve..Talán valami Max?Áhh...nem tudom.Az biztos ,hogy van  X -a nevében.
Ekkor apu nyitott be.
-Fiygelj csak..-kezdte és láttam,hogy valami nagyon nyomja a szívét.
-Mi a baj?
-Hát tudod..Találkoztam Jace anyjával.
Értetlenül néztem rá.
-És?
Felsóhajtott.
-És akadt egy kis gond.
Megint megállt.Minek hagyja abba folyton ha már belekezdett?
-Mi van apa?
Összehúzta magát.Ajjaj..
-Az anyja elköltözik.És el akarja vinni Jace-t is.
Meghűlt bennem a vér.
Nem mehet el!
-Mi?-csak ennyit tudtam kinyögni.
-Ez igaz-szólalt meg az ajtóból Jace ,feltartotta a telefonját.-Nemrég hívott.
Apa némán kivonult a szobámból.Egyedül hagyott minket Jace-el.
Én ledőltem az ágyamra és arcom a párnába  temettem.Jace leült az ágyra és magához vont.Arcom nyakához nyomtam ,könnyeim elszabadultak.
-Elmész?-kérdeztem félve és kezem arcához érintettem.
Szomorúan nézett rám.
-Azt hiszem..igen-felelte -nem hagyhatom egyedül az anyámat.Ő...tudod..ő..alkoholista.-Gúnyosan felnevetett.-Pont mint annak idején az apám.
Kezem lecsúszott arcáról és még jobban sírtam.
Már őt is elvesztettem.

16.fejezet

Chris
Óra után gyorsan összepakoltam,próbáltam rá se pillantani Chrisre,de éreztem,hogy ő néz.
-Apple?-szólított meg.
Fel se néztem,a táskámba "kutattam".
-Hmm?-kérdeztem.
-Most tényleg..-röhögte el magát.Felpillantottam,mert nem értem mi ennyire vicces.
Rámnézett.-..megmutatnád hogy hol van Mr.Munninghan terme?-mosolygott édesen.
-Persze.Miért ne?-válaszoltam és magamra erőltettem egy mosolyt ,mert tudtam,hogy Jace kint vár engem.
Kacsintott.
-Köszi.Majd meghálálom.
-Nem szükséges.
-Dehogyisnem!-vágta rá határozottan.-Én nem tartozom senkinek,soha,semmivel.Mindig rendezem az adósságom-mosolyodott el.
-Öööö..Szerintem kicsit túlreagálod.Csak megmutatom a termet,ennyi.Ez nem adósság.Inkább szivesség-világosítom fel.
Elgondolkozik,majd bólint.
-Nem baj azt is meg kell hálálni valahogy.
Valahogy.Egeen.
Ahogy sejtettem,kint Jace várt.Átölelt,magához húzott,kis puszit adott a számra.
Aztán észrevette Christ a hátam mögött.Megmerevedett.
-Hello-szólalt meg Chris.-Chris vagyok.
-Jace -mutatkozott be a barátom hűvösen.
Kérdőn nézett rám.
Köhintettem.-Chris új itt,megmutatom neki az irodalomtermet.Majd matekon találkozunk oké?
Jace végigmért majd bólintott.
-Oké-ezzel hozzámhajolt és durván megcsókolt.Nem értem mi ütött belé,de visszacsókoltam.
Jace rámkacsintott,majd sarkonfordult  és eltűnt a tömegben.
Valaki köhintett mellettem,én meg rájöttem,hogy Chris áll mellettem.
Az arcom lángolt ,ahogy hozzá fordultam.
-Ööö..mehetünk?
Elgondolkodva nézett rám,szeme olyan furcsán csillogott.Mintha szomorú,elkeseredett lett volna.De aztán ez eltűnt ,és még mindig kicsit zavartan elmosolyodott.
-Persze.
Elindultunk egymás mellett.
-Mióta vagytok együtt?
-Nem régóta.2 napja.Max. 3.-nevettem el magam.
-Mintha már hónapok óta együtt lennétek.
Röhögtem.Na ,persze.
-Oké-álltam meg.-Itt vagyunk.
Chris felém fordult ,közelebb lépett.Megcsapott az illata.Valamilyen arcszesz.Hmm..nagyon fincsii..
-Köszönöm-mondta és ellépett mellettem,be a terembe.
Lesújtva álltam ott,elszomorodva,miközben éreztem,hogy valaki néz  aszem sarkából.Odafordultam és láttam,hogy egy fekete hajú srác a telefonját rám irányítva veszi/vette a jelenetet.
Ő az.Ő fényképezett le minket.
Leengedte a telelfonját,elvigyorodott,majd beleveszett az iskola rengetegébe.
Jace ezt nem láthatja meg.

15.fejezet

Ki volt az?
A nap további részében mindenki az találgatta :Vajon ki videózta le Jace Donovant és újdonsült cicáját?
Hát ,igen..Marha jó.
-Akkor...-kezddte Jace,mikózben épp spanyolra mentünk.Vagyis én mentem spanyolra.Ő matekra.-mit csináljunk délután?
-Hmm...-gondolkoztam el egy pillanatra-mi lenne ha megtuddnánk ki videózott a mosdóban?
-Apple,szerintem ez nnem valami jó ötlet.
-De hát miért?Te  nem szeretnéd megtudni ki volt?
-Nem ,én csak túl akarok esni azon,hogy mindenki rólunk beszél-mondta komolyan.
-Csinálj amit akarsz
 ,én akkor is megkeresem-feleltem vállat vonva.
-Bébi.ne csináld ezt..-Jace könyörgőn nézett rám,de engem nem tudott meghatni.Valószínűleg látta ezt az arcomon ,ezért így szólt:-És mégis hogy akarod megtalálni?
Ebbe még bele se gondoltam.Legóhorgasztott fejjel álltam meg  a terem előtt.
-Még nem tudom-motyogom.
Jace az állam alá tette a kezét és felemelte a fejem,hogy a szemébe nézzek.
-Figyi,én nem akarom megtudni,mert akkor csak ki akarnám nyírni azt a nyomorékot-mosolyodott el.
Elnevettem magam.
-Oké.
Bementem a terembe ,leültem egy hátsó padba.
Mrs.Kell besétált a  terembe ,mögötte egy szőke hajú,kék szemű,izmos sráccal.
-Gyerekek-kezdte Mrs.Kell-új diák érkezett..-na ne mondja-ez itt Chris Homer és erre az órára veletek fog járni.Legyetek kedvesek!-ezzel fejezte be.Chris-nek azt mondta ,hogy keressen egy helyet valahol.Ez a nő már nem lehetne kedvesebb.
Chriskörbenézett és a tekintete rajtam állapodott meg.Összenéztünk,de elkaptam róla a tekintetem.A szeme olyan tökéletesen izzik,hogy nem tudom tovább nézni.A fiú letelepedett mellém ,mire én kérdőn néztem rá.Ő csendesen megszólalt miközben kezet nyújtott:
-Chris vagyok.
Megfogtam a kezét és mintha az égetett volna.Szikrák pattogtak,már attól ,hogy megfogta a kezem.
-Hallottam-felelem közömbösen.
Ő erre felvonja a szemöldökét.
-Megtudhatnám a becses neved?-kérdezte gúnyolódva.
-Apple vagyok.
Ránéztem és láttam előbukkanni gyönyörű fehér fogsorát ,mikor elvigyorodott.
-Szép név.
-Kössz-vágtam rá,mert nem tudtam ,hogy ezt most sértésnek szánja-e.
Régen nagyon sokan cikiztek a nevem miatt.Ránéztem és láttam ,hogy komoly a tekintete.
-Te most nem vicceltél?-kérdezem elképedve.
Furán nézett rám.
-Nem miért vicceltem volna?Ritka név-mosolyodott el.-És ritka szép.
Elpirultam.
-Hát..akkor köszönöm.
Még mindig mosolyogva:
-Szívesen.
Ahh...az a mosoly!
-Ms.Green esetleg szeretné megosztani az osztállyal a diskurzusukat?
Felkaptam a fejem és msot már nem a bóktól voltam piros,hanem attól ,hogy mindeki nézett.
-Elnézést tanárnő,én vagyok a hibás,csak megkérdeztem ,hogy tudja-e hol lesz az irodalom óra.
-De nem az én órámon kérdezősködsz!-csattan fel a tanárnő.
-Igenis-feleli Chris a mosolyát visszatartva.
-Helyes-fordul vissza  a táblához.
Chris rámvigyorgott és a tábla felé fordul.
Mikor kicsöngetnek szinte kirobbanok a teremből és a vécébe rohanok.Megmosom az arcom hidegvízzel.
Olyan helyes ez a fiú!De én most Jace -el járok.

14.fejezet

Kapcsolatok
Valaki bejött utánam a  mosdóba.
Kinyitották a fülkém ajtaját.
Jace állt fölöttem és összevont szemöldökkel tanulmányozta az arcomat.
-Jace-sziszegtem-ide nem jöhetsz be ez a lány vécé.
-Igazság szerint-kezdte és megvakarta a tarkóját.-Ez a fiú vécé.
Értetlenül nézhettem rá mert folytatta:
-Bébi,nem figyeltél eléggé ezért a férfi vécébe mentél be-nevette el magát.
-Miii??-pattantam fel és kinéztem az ajtón.
Basszus.Ez tényleg a fiú mosdó.
Piszoár van ...mindenütt.
-Igen ,bébi tényleg itt vagy.
Közelebb hajolt ,betolva engem a fülkébe.
-Meséld el miért szaladtál el-kérlelt gyengéd hangon.
-Ott álltak ketten és láttam ,hogy rajtam szórakoznak még Tom is.Láttam a szemén hogy mennyire mulattatja az amit Karen mond neki-mondtam ,bár kétlem  ,hogy ő nem vette észre.
-Ne foglalkozz velük.Nem is éri meg-leggugolt elém megfogta az állam és  felemelte ,hogy a szemébe nézzek-Megígéred,hogy nem foglalkozol velük?Kérlek!
Jace nem nagyon szokott engem kérlelni ezért beadtam a derekam.Ebben a percben bármibe belegyeztem volna.Ahogy nézett rám,azokkal a szemekkel.Áhh..
Bólintottam.
-Oké.Megígérem.
Elmosolyodott és hozzám hajolt.
-Akkor jó.-suttogta és megcsókolt.
Felálltam ,átkaroltam a nyakát és ő nekinyomott a csukott ajtónak.
A kezem megtalálta a pólója alját és becsúsztattam a kezem alá.
-Bébi..-lihegte és  a nyakamat kezdte csókolni.Oldalra hajtottam  afejem,hogy jobban hozzáférjen.Ő is berakta kezát a pólóm alá.
Így csókolóztunk amíg a csengő meg nem zavart minket.
-Áhh...-nyögte Jace és elhúzódott tőlem.-Mennünk kell.
Lihegtem ,próbáltam rendbe szedni magam de Jace megfogta a kezem és elvigyorodott:
-Feleljthetetlen élmény volt Ms.Green.Köszönöm.
Elnevettem magam és adtam neki még egy csókot.
Részemről az öröm Mr.Donovan.
És még pukedliztem is egyet nevetve.
Jace kiment majd pár percel késöbb én is követtem.
Az ebédlőbe belépve észrevettem,hogy mindenki engem néz.
Valaki még nevetett is .
Steffani.Hát persze.
-Héj,Apple.A fiúmosdó az új székhelyed-röhögi a mellette ülő srác.-Mert ha igen nekem az lesz  a kedvenc helyem a suliban.
Elsápadtam.Éreztem.
Jace máris szétkürtölte ,hogy a mosdóba csókolóztunk.Sőt,ezek itt többre is utalnak egyszerű csókolózásnál.
A kis ...
-Miről beszéltek?-fonom karba a kezem és figyemesen nézek rájuk.
Mind ledöbennek.
-Te..te még nem is láttad?-röhögi el magát ismét a srác.-Valaki a suliból felvette a  kis akciótokat Jace-el.
Teljesen kész a vagyok.
Jó hír: legalább nem Jace árulta el.
Rossz hír:mindenki tudja a suliban.
Marhajó...
-Hé!
Megfordultam és láttam ,hogy Jace hív oda az asztalomhoz.
Az asztalomhoz!!Ahol Sammie,Matt,Brad és Corey ül.De most ő is ott ült köztük.
Odamegyek hozzájuk,leülök és Jace felé fodulok aki puszit nyom az arcomra.
Remek!Már mindenki minket néz.
-Azt hittem megbeszéltük ,hogy a suliba nincs-sziszegtem,a korábbi egyezségünkre gondolva.
Megvonta  a vállát.
-Már úgyis mindenki tudja.
Hülledezve meredtem rá:
-Te tudtad?Miért nem szóltál-suttogtam ingerültem és éreztem ,hogy a többiek minket figyelnek.
-Nyugi,én is csak most tudtam meg.
-Áhh...-dőltem hátra a széken és turkálni kezdtem a kajámat.
-Skacok..Mi van veletek?-néz ránk Matt.
-Együtt vagyunk-jelentette ki Jace,mire az összes fej felénk fordult.
A kezembe temettem az arcom.
-Jace-morogtam,de már nem tudta visszavonni a kijelentést.
Amúgy is ,tényleg együtt vagyunk.

13.fejezet

Rövid reggel
Arra ébredek ,hogy valaki lehúzza rólam a  takarót.
-Hé!!!Add vissza !-kapálózom álmosan és látom,hogy Jace odamegy az ablakhoz(kezében a takarómmal) és kihúzza a függönyt.
-Kelj fel és ragyogj!-dalolja ahogy visszajön és leül mellém az ágyra,hozzám hajol és megcsókolja a homkokom,szemhéjam majd egy pici puszit nyom a számra.
-Mmm-hmm..-morogja és erősebben kezd csókolni ahogy viszonzom.
-Jace..-lihegem és eltolom magamtól.-Elkések a suliból.
-Elkésünk-hangsúlyozza ,mire nekem eszembe jut,hogy a törött lábával még nem nagyon járkálhat a suliba.
-Te még nem jöhetsz suliba.
-Miért?Ki mondja?-kel fel az ágyról botjára támaszkodva.
-Én Jace,én mondom.-felelem és felkelek az ágyról én is.
-Nem lesz semmi baj azzal ,hogy mankón kell járnom bébi.Kibírom-kacsint rám majd az ajtó felé indul.-Ja-fordul vissza az ajtóból-30 perc múlva indulunk-és kimegy.
45 perc múlva begördülünk a suliba és kiszállunk a kocsimból,kisegítem Jace-t(bár nem hagyja) és bemegyünk a suliba.
-Mindenki felénk fordul,megbámul minket.Mindenki sutyorog a hátunk mögött,valakik hangosan is beszólnak mindenféle hülyeségeket.
Jace megfogja a kezem,ujjait enyimekre kulcsolja és a fülembe súgja:
-Nyugi!Nem lesz semmi.
Bólintok és abban a pillanatban meghallok egy idegesító ,hangos hangot.
A legrosszabbat.Amit ma egyátalán nem akartam.
-Jace ,látom megtaláltad az új háremhölgyedet-olyan gúnyosan mondja,hogy mindenki (aki eddig nem ) felénk fordul és jól megnéz magának.
Nem akarom ,hogy így nézzenek.
Rossz ötlet volt ez az egész.
Roszz ötlet volt Jace.
Kiszabadítom a kezem Jace-éből és elrohanok.Be a mostóba,el Karen nyájas,undorító pofája elől....

12.fejezet

A szobatárs
Este fogmosás után a szobámba indulok.
Bebújok a takaró alá és az iskola ( amúgy eddig egyetlen)legeseménydúsabb napjára gondolok.
Így tudnám leírni: Szeptember 1.
1.nap,Tom és Karen,Matt-es randi,Jace ,apu,baleset,kórház 2 napig,Jace apja,Jace,apu.
És még csak szeptember 3. van.(nem sokáig,mivel 23:16-van)
Vagyis 2 napig nem voltam suliba.Apu azt mondta,hogy ezen a héten még nem megyek iskolába.Ezt nem kérdezte,hanem kijelentette.Okéé...Amúgy Jace se megy,bár ő jövöhéten sem.Mi több apu (mivel tudja ,hogy Jace anyja egyátalán nem figyelne rá) felajánlotta ,hogy Jace itt lakhat addig,amíg szükségesnek érzi,de erre  a hétre mindenképp!Hát persze!Hogyne!És az a legviccesebb, az ,hogy Jace igent mondott.Kész vagyok.
Kinyílik  aszobám ajtaja,és én megderemek.
-Hé-mondja.
-Hé.Mit akarsz?
Jace közelebb jön,becsukja az ajtót és leül az ágyamra.
-Csak látni akartalak.
A szememet forgatom.
-Egész nap láttál.
Becsúszik mellém az ágyba ,gipszelt lábát óvatosan,lassan rakja az ágyra.Közebb húzódik,lehelete a fülemet csiklandozza.-Az nem elég.Hozzád sem érhettem.
Nem hiszem el,hogy még akkor is így hat rám amikor be van gipszelve a lába.
-Hmm...-"mondom".
Jace ajka az enyémet súrolja,mire én befészkelem magam  a karjába és erősebben csókolom.Felnyögök a kellemes érzéstől.Jace a hátamra fektet és sérült lábát óvatosan behajlította,úgy feküdt fölöttem.Hevesebb lett a csók,Jace a nyakamat kezi csókolni én pedig megragadom a pólóját és följebb csúsztatoma hasán.Érzem a jól kidolgozott hasizmokat.Woow.De hirrtelen eszébe jut,hogy az apja is a házban van.A szobája pont alattuk.
-Várj-mondtam ,de Jace továbbra is az állkapcsát csókolta és  a pólója alját gyömöszölte.-Jace!-mondtam kicsit halkabban,és megsimítottam  a fiú kockahasát.
-Hmm?-Jace a a szemembe nézett.
-Álljunk le.
Jace bólintott.
-Igen,az lesz a legjobb.
Felsóhajtottam és még egyszer megcsókoltam,majd Jace visszadőlt az oldalára és a derekam köré fonta karját.
-Jó éjszakát,bébi!
-Jó éjszakát Jace.
Együtt aludtunk el ,de reggelre Jace-nek nyoma sem volt.
Gondolom nem akarta ,hogy apa meglássa.
Milyen  kis okos!

11.fejezet

Baleset
Sajgott mindenem.
Megpróbáltam kinyitni a szemem és vissza is csuktam,mivel túl erős volt a fény.
Felnyögtem és msozgást éreztem bal oldalon ezért odafordultam.
-Apu...-nyögtem ki.
-Kicsikém,hogy vagy?-pattant fel hirtelen a székből ahol eddig ült.
-Kórházban vagyok?-pislogtam.-Mi történt?
Apu is pislogott.
-Nem emlékszel?-kérdezte értetlenül.
Hirtelen beugrott.
Jace,a másik autó,ütközés ,baleset,az árok...-ezek a szavak cikáztak át  a fejemen.
-Jace,ho...hol van?-kérdeztem rémülten,és éreztem ,hogy kiszáradt a szám.
-Épp most műtik-felelte apa.-Apple téged is nemrég műtöttek.
Végignéztem magamon.A bal kezem be volt kötve.Lehúztam a lábamról a takarót és megkönnyebbülten sóhajtottam fel miközben apa visszatakarta  a lábam.
- A kezed eltört,agyrázkódásod volt és sok horzsolás is van szerte a testeden-apu hangja elcsuklott és bánatosan nézett rám.
Gyorsan témát kellett váltanom.Nem bírtam nézni  az arcát.
De ő még folytatta:
-Nem veszíthetlek el téged is Apple.Azt már nem élném túl.Ami anyáddal történt ,azután már nem ...-tekintete fátyolossá vált és nekem is kifolyt  a könnyem.
-Sajnálom ,apu.Megértelek,én se bírnám elviselnimondtam ,aztán eszembejutott valami.-Jace-el mi van?MIért kell megműteni?
Apu összeszedte magát és válaszolt:
-Jace-nek is agyrázkódása van,de neki komolyabb.És eltört a jobb lába is.
-Hát az meg hogy történt?Mármint a lábtörés-magyaráztam.
-Nem tudom ,kincsem.Behozták,és nagyon panaszkodott a lábára ,megállapították,hogy eltört.
-És én mit csináltam addig?
-Elájultál ,aztán mikor  a műtét előtt felkeltél bealtatóztak,mivel át kellett aludnod az operációt.És most újra felkeltél.
-Aha..Mikor mehetek haza?
Apu felnevetett.
-Még csak most kerültél be ide már mennél?
-Igen-vágtam rá.
-Rendben-állt fel.-Megyek megkeresem a nővért ,szólok,hogy felkeltél és ,hogy mikor jön haza az én drága kislányom-mondta és mosolyogva puszit nyomott a homlokomra.
2 nappal később még mindig ott feküdtem és újságot olvastam ,amikor egy nővér jött be.
-Na,drága ma hazamehetsz,de csak úgy ha nem nagyon dobálod a fejed-nézett rám mosolyogva Collie ,egy 40-es barnahajú aranyos nő.
Ő volt a legkedvesebb nővér és nagyon sajnálom,hogy nem látom többet.
-Tényleg?-csillant fel a szemem.-Apa hol van?
-Ó,az a jóképű férfi aki mindig téged látogat-vigyorgott tovább.-Nemsokára visszajön,azt mondta hoz neked valami ruhát otthonról.
Collie-nak nagyon bejön apu,meg kell hagyni.Már két napja hajtogatja,hogy milyen jőképű az apám.Bahh...
Egyébként Collie is nagyon szép nő.Olyan ,akin még  anővérruha is jól áll.
-Értem.Figyelj csak Collie átmehetnék megnézni ,hogy van Jace?
Nagyon szerettem volna megbizonyosodni róla,hogy jobban van.És mivel neki el van törve a lába és nem tud átjönni ,ezért én megyek át.
-Jajj,drága nem hiszem ,hogy apád örülne,hogy itt lófrálsz a kórházba egyedül.
-Akkor gyere velem.
Elgondolkodott ,majd bólintott.
-Oké,ez megoldható.De ha szédülsz azonnal szólsz!
Tisztelegtem egy sort:
-Igenis ,hölgyem.
Erre elnevette magát és segített felállni.Kicsit meginogtam,mivel 2 napja nem hasznéltam a lábam,de utána kiegyenesedtem és rámosolyogtam Collie-ra.
Aggodalmasan ráncolta  a homlokát:
-Biztos nem kell inkább egy tolókocsi?
-Biztos.Nyugi ,Collie,jól  vagyok.
Bólintott ,kikisért a szobából és elvezetett a folyosón,majd megállt egy ajtó előtt.
-Ez az-biccentett az ajtó felé.-Itt megvárlak,oké?
-Oké-bólintottam.
-Szólj,ha szükséged van valamire.
Ismét bólintottam ,majd bementem.
Jace az ágyon ült begipszelt -és gipsztelen lába is lelógott az ágyról.Az ajtó csukódására felkapta a fejét és szomorúan elmosolyodott:
-Szia.
-Szia Jace.Hogy vagy?-kérdeztem.
-Jobban vagyok ,kösz.És te ?-fürkészett .
-Én jól vagyok,ma mehetek haza.
-Ja,én is-túrt bele a hajába.-Figyelj én nagyon sajnálom.Tényleg.
-Jace,ez nem a te hibád.Baleset volt-magyarázom.
Nem hiheti azt,hogy az ő hibája.Aki hibás az max. a másik sofőr.
-Ha figyeltem volna,akkor nem lett volna baleset.
-Ez nem igaz.Jace ,fogd fel az agyaddal,hogy ez nem a te hibád!-sziszegtem.
Elmosolyodott.De most igazán,őszintén.
-Nem tudom mi lett volna ,ha te....
-Nem történt komoly bajom,ne aggódj-mosolyogtam rá én is.
-Akkor jó.
Közelebb mentem és leültem mellé az ágyra.Ő átfogta a derekam és közelebb vont magához.
-Akkor ,nem haragszol?-suttogta.
-Nem-mondtam ,mire ő elmosolyodott és megcsókolt.
Szenvedélyes csók volt,az biztos.eletúrtam a hajába (a jó kezemmel) ,mire felszisszent,de nem húzódott el ,inkább megharapta az alsó ajkam.
Abban a pillanatban nem érdekelt a baleset,apám,semmi.Csak Jace-re tudtam gondolni,csak őt akartam érezni.Nem akartam elválni tőle.Nem bírtam.
Kopogtak az ajtón,mire szétlebbentünk.Collie dugta  be  a fejét az ajtón és ránkmosolygott,majd odaszólt nekem:
-Apukád meghozta a ruháidat.
-Oké.
-Siess-mondta és becsukta az ajtót.
-Te hogy mész haza?-kérdezem Jace-től.mert eszembe jut ,hogy az anyja talán nem vezetőképes.
-Hát,anya járt itt,aláírta a papírokat,de utána el kellett mennie-morogta csalódottam.-Úgyhogy,gondolom meg kell várnom,míg szíveskedik visszajönni.Már ha egyátalán visszajön.
Felálltam és a odanyújtottam az ágya mellett heverő mankót-
-Akkor ,gyere nagyfiú,hazaviszünk.
Rámmosolygott és elvette a botot:
-Kösz Apple.
Legyintettem és segítettem felállni neki.
-Van valami cuccod?
-Nincs.Mikor anya a papírokért jött behozta ezeket-mutatott arra farmerre és sötétkék pólóra amik rajta voltak.-De ezenkívül csak a telóm,pénztárcám van-vigyorgott rám.
-Oké.Akkor menjünk,mert nekem még át kell öltöznöm.
-Miért?Szerintem így is nagyon szexi vagy-kacsintott rám és csibészes mosolyt villantott.
És visszatért.
-Kösz,haver,Sosem hagysz cserben.
-A csajomnak mindent-paskolta meg a fenekem ,miközben előtte mentem.
-Hé-fordultam hátra és megböktem a mellkasát.-Ne akard,hogy a másik lábad is eltörjön!-fenyegettem meg.
-Ami jár az jár ,bébi-mosolygott tovább.
-Ez meg mit jelentsen?-értetlenkedtem.
-Semmit-morogta,és magához húzott fél kezével,amibe nem volt mankó.
-Jace..-de nem fejezhettem be mert megcsókolt.
Kezdett teszeni,hogy így hallgattat el.
-Menjünk-lihegte ,miután levegőt kapott.
Rákacsintottam és megpaskoltam az arcát.
-Kövess,bébi-szórakoztam.
-Bárhová-mondta viccesen.és én is elmosolyodtam.
Mikor hazaértünk apa felajánlotta Jace-nek,hogy aludjon a  vendégszobába.
Megmerevedtem.
-Köszönöm,uram-bólintottmajd rám nézett és felvonta a szemöldökét röhögve-Örömmel-bólintott.
Basszus.
-Oké,megyek addig előkészítem a vendégszobát-ment fel apu az emeletre a vendégszobába,ami az enyémmel vont szembe.
Dupla-basszus.
-Menj,már a picsába Jace!Ezt most miért kellett?-sziszegtem.
-Nem tudom mire gondolsz.
-Nem a fenét nem!
-Mi a baj Apple?Nem akarod,hogy a pasid egy itt aludjon?
Fújtam egyet és a szobámba indultam.
-Meg se vársz ,édes?
-Fejezd be!Komolyan mondom.
Utánam jön,de le van maradva a lába miatt.
-Kopj már le.Menj a szobádba-mondtam neki és beérek a  szobámba becsukom az ajtót ,de még látom az önelégült mosolyát.
Vacsora után -amit végigszenvedtem Jace mellett- füdödni megyek .
A zuhany alatt állok amikor hallom,hogy valaki megnyitja a csapot.
A zuhany épp nincs nyitva.
Elhúzom egy kicsit  a zuhanyfüggönyt és látom,hogy Jace épp leveszi a pólóját.
Ledöbbenek.Hátán vörös csíkok,ütésnyomok látszanak.
-Jace!
Ijedtében ugrik egyet és megfordul.
-Apple.Bazd meg!Nem láttam,mikor bejöttél.Azt hittem nincs bent senki.Bocs.
-S...semmi baj-mondom.-Jace?
-Igen,bébi?-kérdezi kaján mosollyan az arcán.
-Mi...mi történt a  hátaddal?
A mosolya egy pillanat alatt lehervad ,helyét ideges,haragos arckifejezés veszi át.
-Láttad?-kérdezte suttogva.
Bólintottam.
-Az apám..Szóval ő régen sokat ivott.Mindennap.Úgy jött haza,hogy pocsolyarészeg volt.-Lehunyta a szemét .-Egy este mikor éjszaka hazajött anyám sikoltozására ébredtem. Nyolc éves lehettem.Átmentem ,hogy megnézzen,mi a baj.-Kinyitotta a szemét és rám nézett.-Apám verte anyámat, Apple.És mikor segíteni akartam anyának,apa engem is megvert.Mindenhol csupa véraláfutás voltam.
Gyorsan magamra csavartam a törölközőm és odamentem hozzá,átöleltem,vigyázva,hogy rá ne lépjek a lábára.
-Sajnálom,Jace.
Ő is átölelt és így voltunk ,amíg  el nem húzodott és száját számra illesztette.

10.fejezet

Még több bonyodalom
Reggel,úgy éreztem,mintha a párnám mozogna.
De az nem lehet.
Kipattant a szemem és szembetaláltam magam egy ismerős szempárral.
-Jó reggelt,bébi-ásított.
Jace még mindig ott feküdt mellettem ,de a fejemet már áttette a párnámra.Gondolom elzsibadt a mellkasa...
Ezen majdnem hangosan is felnevettem.
-Mi az?- kérdezi mellettem  Jace.
-Semmi,csak eszembejutott valami.
-Mmm-hmm...-belecsókolt a nyakamba ,én pedig megborzongtam.
-Ne csináld-mondom neki de közelebb csúszom hozzá.
-Mit?
-Ezt-mutattam kettőnkre.
Zavart arckifejezéssel ezt kérdezte:
-Bébi,én azt hittem,már megbeszéltük,hogy együtt vagyunk.Vagy ebbe nem tartozik bele a csók?-kérdezte és mosolyogva megcsókolt.
-De-sóhajtottam és viszonoztam a csókot.
-Akkor mi a baj?
-Csak...annyi,hogy nem akarom,hogyha apám bejön ezt lássa-mondtam.-Szobafogsagot kapnek ,te meg nem látnál kb. soha többé-gondolkodtam el,és a végén nevettem.
-Aha,értem-de azért megint megcsókolt.
Miután Jace kisurrant elmentem zuhanyozni.A fürdőből kiérve apm hangját hallottam.
Odamentem a lépcső tetejéhez és megdermedtem.
-Szia-Jace már megint itt van.
Sóhajtottam és visszaköszöntem:
-Mit csinálsz itt?-Már megint..-tettem hozzá gondolatban.
-Érted jöttem,hogy elvigyelek suliba.Ezt beszéltük meg ,nem?-vonta fel a szemöldökét.
Nem.
-Sammie szokott értem jönni.
-Jajj,szivem én mondtam Jace-nek,hogy vigyen el ,mivel Samantha telefonált ,mikor  nem voltál itthon és nem tud ma elvinni,valami fiúra hivatkozott-közölte apa.
-Fiúra?-Nem tudtam elképzelni Sam vajon kit szemelt ki magának megint.
-Igen.
-Szóval ,mikor leszel kész?-néz végig rajtam Jace.
El is felejtettem,hogy egy szál türülközőbe vagyok.
Elvörösödtem és elfordulva annyit mondtam:
-Mindjárt.Csak felöltözök.
Nem hiszem el ,hogy alig fél órája ment el és már megint visszajött.
A szobámba érve kinyitottam a szekrényt és felkaptam amik épp a kezembe akadtak.Nem is néztem meg mit vettem fel olyan gyorsan rohangáltam a fürdő és  a háló közt.
Megfésültem a kivasalt hajam és lementem a földszintre.
-Nem hiszem,hogy jó ötlet-hallottam apám hangját a konyhából.
-Kérem uram,segítségre van szüksége.És ön adhatja meg a telefonszámot nekem.
Apa felsóhajtott és azt mondta:
-Rendben,de ha anyád kérdezi nem tőlem tudod.
-Oké.
Beléptem a konyhába és mindketten elhallgattak.
-Apple,mi a fene van rajtad?-kérdezte apu és vele egy időben Jace:
-Woow.
Végignéztem magamon.Jujj,lehet ,hogy bele kellett volna néznem a tükörbe.
Azt tudtam ,hogy valami zöld pólót vettem és szűk farmert,de azt ,hogy pontosan milyen zöld pólót....hát nem néztem, na!A lényeg,hogy igen sokat mutatott a dekoltázsomból.
-Ruha,apu.-Erre rosszallón nézett rám.-Na mi most inkább megyünk apu.Szia.-Jace-hez fordultam aki látványosan bámulta a mellem.Remélem apu nem vette észre.-Gyere,Jace.
Visszatért a világba és rögtön elkapta a tekintetét.Inkább apámra vézett:
-Köszönöm Mr.Green.Viszlát.-És már ment is az ajtó felé.
A kocsiban aztán azt mondta:
-Szólhattál volna előbb is,hogy tudjam ebbe a cuccba leszel.Legalább nem apád előtt bámultalak volna.
-Oh,bocs mindig egyeztetek veled a ruhatárammal kapcsolatban.
Elvigyorodott és beindította  a kocsit:
-Helyes.
A szememet forgattam és megkérdeztem:
-Milyen szívességet kértél apámtól?
Megmerevedett ,erősen szorította a kormányt.
-Hallottad?
-Csak a végét-feleltem.-Szóval?
-Anyámnak pszichológus kell-bökte ki,és még jobban a gázra taposott.
-Miért?
-Mert szüksége van rá.Azért.-Hát,nem valami barátságos,de biztos oka is van.
-Válaszolnál normálisan?
Kifújta  a levegőt.
-Az anyám alkoholista-nézett rám és meglátta rémült arckifejezésemet.
-Mióta?
Ismét megszorította  a kormányt és megint rám nézett :
-Mióta apám elhagyott minket.
Elkaptam róla a tekintetem ,de ő még mindig engem nézett:
-Jace!VIGYÁZZ!-sikítottam,mire ő visszafordította a tekintetét.Megpróbálta félrerántani a kormányt,de túl késő.
A másik autó megcsúszott a bevizezett aszfalton és átjött a sávunkba.
Belénkjött és lesodort az útról.
Az árokba kötöttünk ki,szétnyílt légzsákokkal és én csak annyit tudtam  mondani:
-Jace!
Ő köhögött ,de nem láttam az arcát a légzsáktól.Felemelni a fejemet ,nem tudtam.
-Apple?
Ezután minden elsötétült.

9.fejezet

Az özvegy
-Esküszöm,hogy Jace nem a pasim.Azt hiszed hazudok?Kössz,apu.
-Jajj,Virágszál,dehogy hiszem,hogy hazudsz,de az a fiú úgy nézett rád..
Apa világ életében Virágszálnak hívott.
Azt mesélte,hogy amikor megtudta,hogy anya terhes velem először nem akarta,hogy én meglegyek.Azt hitte ,hogy egy gyerek tönkreteszi a kapcsolatát anyámmal.De miután elrohant anyától,gondolkodott.Megállt a Városvégi Virágbolt-ba,és vett egy szál fehér tulipánt.Azt mondta azzal a tulipánnal kapott új esélyt édesanyámnál,hogy azzal a tulipánnal az élet új szakaszába lépett.A legjobb szakaszba.
Gondolta az,ha úgy hívna Tulipán,az elég hülyén hangzana.
Így én vagyok a Virágszál.
-Mindegy apu.Hagyjuk!
-Tudod-szólt nekem és a szemembe nézett-,néha nagyon hasonlítasz édesanyádra.Ő is mindig kiállt velem szemben a véleményéért.Bár ,ha engem kérdezel,jobb lenne ,ha nem ellenem állnál ki magadért ,hanem az ellen aki ellen tényleg szükséges.
Összeszorul a torkom,de nem engedem,hogy apa is meglássa mit tesz velem anyám említése.Miattam halt meg.Apának utálni kellene.
-Miről beszélsz apa?
-Védd meg magad másokkal szemben.Ne hagyd magad!-És már sétál is vissza a konyhába.
Felfutok a lépcsőn és rohanok a szobámba,bevágom az ajtót és az ágyra rogyok.
Az anyukám meghalt.
Én sosem ismertem.
Sose jön vissza.
És én öltem meg.
Minden miattam van.Apám azért nem boldog mert ő meghalt.Soha többé nem lesz már olyan boldog ,mint azelőtt.
                                                                 ****
Hajnalban arra kelek,hogy valami kopog az ablakon.
Esik az eső?Nem ez olyanfalyta dobolás.
Kikelek az ágyból,az ablakhoz botorkálok,kilesek és a szívem kihagy egy ütemet ,a szobámhoz tartozó teraszon áll valaki,háttal nekem.
Azt hiszem álmodom és ez egy rémlom.
 A fekete kapucnis pulcsis megfordul és nekem leesik az állam a szexi mosolytól és vadító szempártól.
Ezt.Nem .Hiszem.El.
Kinyitom az ajtót,a kapucnis belép és bezárja a balkont maga mögött.
-Szia.-Próbálja ,de nem tudja elrejteni vigyorát.
-Mi a fenét keresel a szobámban hajnali fél négykor?-kérdem  dühösen.
De haragom azonnal elillan ,ahogy rám villantja jellegzetes mosolyát.
-Talán zavarok?
-Dehogy.Csak tudod az emberek ilyentájt még békésen szunyókálnak.
Felvonja a szemöldökét.
-Ezt tetted épp te is?Békésen szunyókáltál?
Most én vonom fel a szemöldököm kérdőn:
-Miért szerinted mit csináltam,Jace?
-Épp rólam és a romantikusabbnál is romantikusabb percekről-amiben épp eszelősen jót csókolóztunk-álmodozol.-Másik szemöldökét is felvonta.-Nincs igazam bébi?
Talán tényleg gondoltam rá és a  csókunkra ,de erről neki nem kell tudnia.
-Nincs.És ki használja ma még azt a szót ,hogy eszelős?
-Én szivi,csak és kizárólag ,én.
Jace a leg...leg..leg..-rámvillantja fehér fogsorát és megnyalja a száját,végigmér-legszebb ember akivel találkoztam.
-Szebb vagy reggel-ezt komoly arcal mondja.
-Öööö...kössz?
-Szívesen?-röhögi el magát.
-Jace?
-Igen?-kérdezi és közelebb lép.
-Mit keresel itt?
-Oh..öö... hát beszélnünk kell.-Most már nagyon komoly volt a  hangja.
-Um..oké.De nem lehetne emberi időben?-Most egyátalán nincs kedvem.
-Nem.Mert én most szántam rá magam.
A kis...
-Ó,elnézést,nem iss tudom ki kért meg rá,hogy ...
Csókkal fojtotta belém a szót.Ez nem gyengéd csók volt.Inkább követelőzö.
Nem tudom mit követel pontosan,de visszacsókolom.A nyaka köré fonom karom és lábujjhegyre állok.
Elhúzódik és levegő után kapkod.
-Miért csókolsz vissza fojton ,ha nem is kedvelsz?
Én is lihegek és azt motyogom közben:
-Kedvellek.
Remélem nem hallotta meg.
De minden jel arra utal,hogy igen:
-Én is kedvellek ,bébi.Tényleg.
-Oké..Akkor beszélj!
-Hmm...nem is tudom.Nem térhetnénk vissza oda,hogy...
Tudom mit akart mondani ezért meg is tettem.
Megcsókoltam.
És visszacsókolt.De még hogy!
Mikor befejeztük lihegtünk ,alig kaptunk levegőt.
-Na,ez jó volt.Most már kimennél ,hogy aludhassak?-Nem akarom ,hogy elmenjen,de muszáj aludnom.
-Várj már egy kicsit !Most csókoltál meg és már el is küldesz?-Felhúzza magát a semmin.
-Mit szeretnél mit mondjak?Hmm?
-Leszel a barátnőm Apple?
Ööö..ez most váratlanul ért,de miért is ne?Legalább Tom láthatja ,hogy végre túl vagyok rajta.
Néha a suliba észreveszem,hogy lesajnálóan néz engem távolról.
Na majd most végre felfogja.Nem szerettem,Ő se szeretett.Mit kell ezt túlragozni?
De így sikerülhet.Sikerülnie kell!
De....
-Jace én nem leszek a te alkalmi ágyasod,ha erre gondolsz akkor felejtsd el!
-Nem erre gondoltam.
Okéé....
-Akkor lehet.-Erre felvonja a szemöldökét.-Oké, benne vagyok.De a suliba nem változik semmi!
-Oké, nem fog.
-Rendben.-Bemásztam az ágyamba és vártam.hogy kimenjen végre az ajtón.
Nem tette.Helyette felhajtotta a takarót,engem beljebb tolta a falhoz.Becsúszott mellém.
-Mit művelsz?-húzodtam teljesen a falhoz.
-Hova-hova bébi?-csúszott közebb,beszorítva engem  a falhoz, és átkarolta a derekam.Testünk összeért.-Itt leszek veled.Itt alszok.
-De...
Megcsókolt és mikor elhúzódott nem ellenkeztem tovább.Fejemet kemény mellkasára fektettem,és elaludtam.

8.fejezet(Jace)

Megint megcsókoltam és megint elveszettem a fejem.
Hazeérek és anyám egyből letámad:
-Hol a picsába voltál te kis szarcsimbók?
Íme az anyám Jocelyn Jewel.Nem én vagyok a kedvence a világon de már túltettem magam rajta.Ha 18 leszek úgyis elcuccolok valahova lehetőleg...
-A szomszédba.
-Annál a kis nyomorult özvegynél Andrew Green-nél?
A szememet forgatom és indulok fel a lépcsőn a szobámba.
-Nála.
Becsapom a szobaajtóm és az ágyra zuhanok.
Gree-re és a csókunkra gondolok.
Közben megcsörren a telóm és ledermedek amikor meglátom ki hív :
Az apám..

7.fejezet

Fordulat
-Te még itt vagy?Azt hittem lisztért jöttél-értetlenkedik Matt.
-Lisztért?-fordul hozzám Jace felvont szemöldökkel.
-Ááh...uhh..szóval,biztos apu feltartotta a kérdéseivel.Igaz?-vonom fel én is a szemöldököm és Matt felé biccentek,hogy értse most fedeznie kéne.
-Aha!..Hát persze,így történt.
Hál' Istennek,nem olyan hülye,mint amilyennek tűnik.
-Oké.Akkor majd beszélünk Matt-vonulnék be a házba Jace mellett ,de Matt azt mondja:
-Várj egy kicsit!Beszélhetnénk négyszemközt?
-Umm..aha..oké.-Muszáj volt,nem lehetek bunkó.-Jace húzzál vissza a házba.-Na vele rohadtul lehetek bunkó,úgy.hogy élvezem is.
Jace eltűnik az ajtó mögött,és Matt felé fordulok:
-Matt!Miért csókoltál meg?-dühös vagyok.Nme is éreztem semmit ,mikor megcsókolt.Jobb is így talán.
-Mert jólesett-teljesen nyugodt a hangja.
-De mi csak barátok vagyunk.
-Pontosan.Épp ezért muszáj volt megtudnom,hogy lehetsz-e több számomra.
-Okéé...És nem akartál véletlen ebbe engem is beavatni?-
Rámkacsint és elmosolyodik.
-Nem ,mert nem éreztem semmit.Úgyhogy ,köszi Apple.
-Ööö..nincsmit?-Én ezt már nem értem.-Akkor ,szia.Majd a suliban.
-Ja,majd ott.-És már sétál is vissza a kocsijához.
Belépek az ajtón és egy kemény ,meleg mellkasnak ütközöm.Majdnem seggre esek  a lendülettől,de Jace elkapja a derekam .hogy megtartson.
-Na,bébi,el ne taknyolj itt nekem.
-Ne.Hívj.Bébinek!-csattanok fel és kicsúszom a szorításából.
A hősöm leejti a karját maga mellé.
-Ennél ügyetlenebb már nem is lehetsz-Na kössz.
-Ennél önteltebb már nem is lehetsz.
-Neked csak a legjobb oldalamat bébi.-Kacsint.
A plafonra függesztem a tekintetem és most inkább nem említem a becenevet.
-Nyugi,édes nem kell itt is a legjobbat mutatni.
Úgy tűnik őt is meglepte a beceneve.
-Édes?Áh..szóval Ferrer nem jelentett semmit.-Ez nem is kérdés volt,inkább kijelentés.
-Matt csak a barátom.
-Aha!Akkor értem miért dugta le a nyelvét a torkodon.
-Mit érdekel az téged?Talán Steffani ma nem ér rá ,hogy az öledbe csücsüljön?-Na bébi,fantasztikus vagy ,már féltékenykedsz is.
-Hmm..szóval még mindig a csókunk jár a fejedben.-Közelebb lép és a két kezével a falra támaszkodik.Kezei a fejem két oldalán és szinte összeér az orrunk.
-Miből vontad le ezt -az amúgy nagyon hamis-következtetést?Már el is felejtettem,csakhogy tudd-förmedek rá.
-Felfrissítsem a memóriád?
Időt se hagy a tiltakozásra máris lecsap.
Úgy csókol ,hogy teljesen elfeletkezek a körülményekről,a helyről és arról ,hogy miről beszéltünk.Visszacsókolom és a nyaka köré fonom a karom.
Ő is átkarol és megfogja a derekam ,magához húz.Összesimulunk.
-Emlékszel már?-suttogja,homlokomhoz támasztja az övét.
-Talán.Nem egészem-húzom.
Újra megcsókol,de most keményebben.Valaki a torkát köszörüli és szétrebbenünk.
Apám áll az ajtóban.Nme hiszem ,hogy tetszik neki,hogy a kedvenc szomszédja a lányát tapizza:
-Mi folyik itt?
-Semmi.Jace épp menni készült.Ugye Jace?
-Igen.Majd találkozunk Apple.Viszlát,uram.
-Viszlát-mordul rá apám.
Ez a nap nem is lehetne jobb.

6.fejezet

Matt
Este épp a mozira készültem ,amikor valaki csengetett.Biztos Matt az.
A lépcsőnél áltam ,és épp a kék fülbevalómat tettem be.Pont leláttam az ajtóra.
De persze már vonultam volna vissza a fürdőbe.
-Apu!Nyisd ki légyszi az ajtót.Még készülök.
-Hová készülsz?-tették fel a kérdést az ajtóban álló férfiak.Férfiak!!
-Jace?-Éreztem ,ahogy a szemem kidülled,és eltátom a szám.
-Apple,mi van rajtad?-Úgy tűnik apa is meglepődött.Csak neki a ruhámmal volt gondja.
Végignéztem magamon.Sárga szűk sort,fehér trikó,amin ez áll: I hate you.
-Az amit látsz ,apu-feleltem,és újra Jace-hez fordultam.-Szóval?
-Beszélnünk kell-hangja mély volt,és tekintetét végighordta rajtam.
-Most nem érek rá.Készülök.
-Mire?-megint egyszerre szólaltak meg.Egymásra néztek,majd vissza rám.
-Mattel megyek moziba.
-Mattel?-apu ismerte már őt.Sokszor tartottak a szülei grillpartit a nyáron.
-Igen,vele.-Odakint duda jelezte,hogy meg is érkezett.
-Akkor ,megvárom míg hazaérsz-mondta Jace.-Ugye nem gond Mr.Green?Megvárhatom itt Apple-t?
-A szomszédban laksz ,miért nem mész haza?-halkan szólaltam meg.Úgy,hogy csak ő halja.
-Semmi gond ,Jace.Maradhatsz.Majd beszélgetünk a kosárlabdáról.
-Oké..Én megyek.-Jace úgyis megunja apu kérdéseit és hazamegy.-Viszlát.-kinyitottam az ajtót és a BMW-ig meg sem álltam.-Csá,Matti.
-Ööö..szia-kissé furcsa volt.-Mit keres nálad Jace Donovan a kosársztár?
-Semmit....ööö...liszt kell neki és apu ad neki-hazudtam.
-És mihez kell a liszt?
-Sütéshez-csak úgy fojnak a szavak.-Kenyeret kell sütnie és elfogyott.-Basszus.Ez nem jött össze.
-Miért nem veszi meg a boltban.
-Elromlott a kocsija ,az anyja meg nincs otthon.-Woow.
-Aha,érthető.-Láttam rajta ,hogy nem hisz nekem ,de nem firtatta tovább.
A mozihoz érve megbettük a jegyet egy Statham-filmre,és a kukoricával és kólával ültünk le a helyünkre.
A film alatt nem beszéltünk,de Matt megfogta a kezemet.Nme éreztem semmi különöset,mint Jace-el.
Miután kiett otthon még odakísért az ajtóhoz és az előtt szembefordultam vele.
-Hát,kösz az estét....-de nem tudtam befejezni mert megcsókolt és Jace épp akkor nyitotta ki az ajtónkat.Ellöktem magamtól Mattet,és Jace.re meredtem.
Ezek szerint mégsem ment haza.

5.fejezet

Az első nap
Amikor először beléptem a Callus gimi folyosólyára ,tudtam ,hogy ez az év más lesz.Persze,azt nem ,hogy milyen irányba fog változni.De reméltem ,hogy jó.
Sammie az oldalamon dobálta a haját és rámosolygott mindenkire,aki szembejött,lányra,fiúra,akárkire.Persze ,mindenki azonnal visszamosolygott rá.Ki ne akarna boldog pillanatot okozni a suli egyik legmenőbb csajára.
Én nem voltam "menő".Sammie persze mindig mondogatta,hogy közéjük tartozom,de én tudtam ,hogy sose érnék fel hozzá.Mikor ezt megemlítettem,rámrontott ,hogy én milyen pesszimista vagyok..Bocs,nem lehet mindenki az optimisták hercegnője.Mikor ezt mondogatom neki,csak a szemét forgatja.Neki még ez is jól áll.
Oké,trendi cuccokba járok,de szerintem nem ez tesz menővé.Gondolom,hogy pénz is kell hozzá.Mindig  a gazdagok a legismertebbek.Akinek van suskája bármit megtehet.Legalábbis én ezt gondolom.
A kosarasok is népszerűek,de ők olyan "rossz-rosszfiúsan".Persze ebbe a csapatba lányok is beletartoznak,akik mint a ribik,üldögélnek egy-egy kosaras ölébe.Pfff...kiráz tőlük a hideg.Főleg Karen Rainolds-tól aki állandóan Tom körül legyeskedik.
Persze a régi szép időkben még együtt jártak.Már ha azt járásnak lehet nevezni,hogy   Jace ágyba hurcolja a drága Karent.De amúgy,olyanok voltak ,mint a barátok.De mivel Donovan a szomszédom,láttam,ahogy minden 2.nap Karen Rainolds szar kis Swift-je begurul áldott szomszédom felhajtójára.Brr...
Nos,a folyosón sétáltam amikor úgy éreztem,hogy valaki figyel.Hátrafordultam és ott volt a legszexibb srác a suliban.Barna ,borzas haj,fekete farmer , szürke ,szűk póló,fekete bakancs,szikrázó ,kék szem.Uhh...dögös. Észrevettem azt is,hogy végigméri szűk türkiz trikómat és fekete (libbenős) szoknyámat.Éhes volt a tekintete.Éhes?Ezt meg ki mondta?
-Mondtál valamit?-kérdeztem Samet.
-Csak azt,hogy Papi kissé túl éhesnek tűnik.-vállat von.-Lehet ,hogy Mamira vadászik.
-Miről beszélsz?Ki az a Mami meg Papi?
-Te meg Jace.Jace és Te.-Vigyorogva nézett rám és felvonta a szemöldökét.-Történt valami?
-Nem,semmi-hazudtam.
-Akkor jó.
Az ebéd egész jól kezdődött,amit Braddel,Corey-val és Mattel töltöttünk.Ők is a barátaim.Csak nem állunk olyan közel egymáshoz.
-Akkor,most nem jössz velem moziba Ap?
Matt állandóan szórakozik azzal,hogy menjek vele randizni(amíg Tommal jártal akkor is), de egyszer tényleg begőzölök és igent mondok..Épp ,ahogy most:
-Ha elmegyek veled ,akkor végre békén hagysz?
Matt pislogott párat,majd megemelte szöke szemöldökét:
-Tényleg Ap?Komolyan randizol velem?
-Ha elérem,hogy végre leszállj rólam,naná.
Bolodgnak tűnt.Lehet,hogy mégse szórakozott,azzal ,hogy bír.
Erről persze ,pont eszembe jutott az a seggfej ,a kosarasok sztárjátékosa.
Odapillantottam,és azt vettem észre,hogy Tom is annál az asztalnál ül..ölében Karennel.
Majd Jace-re tévedt a pillantásom és nem is lepődtem meg azon,hogy Steffani Doyle ül a lába közt.
Nincs elég szék amire leülhetnek?Csak mert én látok egy jó párat.De persze nekik a sztárok ölében a helyük.Végülis sokkal jobb,mint a kemény szék.

4.fejezet(Jace)

Még akkor fogadtunk a srácokkal mikor Tom bejelentette,hogy szakított Apple-el.
Miután Tom elment,Dax azt mondta :
-Fogadjunk,Dono,hogy még te se tudod megdönteni Green-t.
Kevin,Paul és Joe felröhögött.
Muszáj volt elfogadnom a kihívást.
Sose adom fel.
Csak egy lesz a sok közül.
Mint  a többi.
De amikor megláttam abban a mini fehér nadrágban és a szűk topban azt hittem elájulok.
Mikor engem nézett az étterembe égett a bőröm.Már attól ,hogy úgy nézett.
De mikor ott állt a Víztorony tetején és ragyogott nagy barna szeme,csillogott a sötétbarna haja én már nem úgy láttam.
Nem volt egy a sok közül.De nem kerülhetett hozzám közel ezért elkezdtem neki beadni a dumát  amit már előre elgondoltam..Úgytűnt bekajálta.
Mikor megcsókoltam elfelejtettem mindent.A fogadást is.
Nem érdekelt semmi,csak ő.
Átkulcsolta a derekam és hozzámsimult.Majdnem felkiáltottam örömömben.
Az a csók ráébresztett .hogy milyen bunkó voltam vele.
De ő most azt hiszi,hogy én belezúgtam.
Biztos egyszer majd egy pasi úgy beleszeret ahogy én mondtam enki.
Erre a gondolatra muszáj volt őt még egyszer megcsókolnom.
Még emlékszem milyen sületlenségeket mondtam neki a kocsiba...
Nem akart a csajom lenni...Megértettem.
Nem is találkoztunk a suli kezdetéig...

3. fejezet

A randi

Este 7 óra.
Várok.
Csak szívatott és nem is jön.
Áhh... Kit érdekel!
Valaki kopogott.
A szememet forgattam... Az a szívás, ha a szomszédodba egy bizonyos Jace Donovan él.
Én már csak tudom.
Kinyitottam az ajtót, és ott állt Ő. Jace farmerben és testhez simuló fehér pólóban volt. Elállt a szavam. Ilyen testet még nem láttam!
Talán mert eddig csak a barátod testét láttad.
A fejemben lévő hangnak igaza volt.
- Aú, Green. Kicseszett dögös vagy! - nézett végig szűk fehér sortomon és a még szűkebb, sárga toppomon.
- Aú, Don. Már majdnem betalált! - hanyagoltam el a bókot, bár éreztem, hogy a gyomrom ugrott egyet a megjegyzésére.
- Mehetünk?-indult el az autója felé.
- Hova megyünk? - kíváncsian szálltam be a Jeep-be, amivel már leparkolt a házunk előtt.

- Meglepi Green.
Utálom a meglepiket.
- Oké Jace ne kelljen csalódnom.
- Soha, bébi, ilyet sose tennék.
Hát persze, hogy sosem...
- Miért bébizel folyton?
- Miért ne, bébi?
- Nem vagyok a barátnőd.
- De lehetnél...! - pillantott rám, amikor beindította a kocsit.
Az úton nem beszélgettünk, végül pedig megálltunk a város szélén lévő tacobár előtt.
- Ide?
- Ide - felelt, miközben kiszállt a kocsiból, és kinyitotta az én ajtómat is.
- Ó, még a végén ember leszel - gúnyolódtam mosolyogva, de azért jól esett a gesztus, még ha csak azért is tette, hogy később ágyba vihessen.
- Úgy érted, úriember? - kérdezte vigyorogva.
- Nem - törtem össze az álmait élből.
Bementünk, leültünk egy hátsó bokszba. A pincérnő egyből ott termett, és elismerően végigmérte Jace-t, míg én csak egy gyilkos pillantást kaptam.
- Mit hozhatok, Jace? - kérdezte vinnyogva, miközben válla mögé söpörte hosszú, platinaszőke haját. De Jace nem is nagyon nézett rá. Hosszú pillái alól csak engem lesett.
- Apple? - kérdezte gyengéden.
- Igen? - kérdeztem vissza értetlenül.
- Mit kérsz inni?
- Ööö... van Sprite? - fordultam a pincérnőhöz, aki elkapta a tekintetét Jace-ről.
- Van - felelte keserűen és újra végigmért, mintha csak azon törte volna a fejét, hogy én miben vagyok jobb, mint ő.
- Én kólát kérek - vonta meg a vállát Jace.
A pincérnő elviharzott, mire közelebb hajoltam a sráchoz:
- Gyakran jársz ide?
Felvonta a szemöldökét, és szája sarka felfelé görbült:
- Féltékeny vagy, édes? Ugyan, semmi okod rá, most veled randizom! - vigyorgott megnyerően.
- Nem vagyok féltékeny, igazából teszek arra, hogy mit csinálsz. Csak azért randizok veled, mert ki akarom deríteni, hogy mennyire vagy seggfej - kortyoltam bele az italba, amit időközben Miranda, a pincérnőnk kihozott. - Különben sincs dolgom - vontam meg a vállam.
- Szerintem meg azért jöttél, mert számítasz tőlem ma egy felejthetetlen élményre.
Köhögni kezdtem, mivel félrenyeltem a Sprite-ot.
- Haver, egymillió dolcsiért se - törtem össze a törékeny képzelgéseit kíméletlenül.
- Meglátjuk - szürcsölte tovább a kóláját.
Megettük a tacót és kiléptünk a hűvös nyári estébe.
- Ejha, hideg lett Green, nem gondolod? - kérdezte, miközben a kocsi felé sétáltunk.
- De. - Váó, Green ennél szűkszavúbb nem is lehetsz!
- Tessék - adta rám a bőrkabátját, amit a Jeep hátsó üléséről halászott elő.
- Mit művelsz? - kérdeztem meglepetten. - Úgyis beülünk a kocsiba.
- Nem Green. Mi most elsétálunk a víztoronyhoz. - nézett rám, miután bezárta az autót.
A missouri-i víztorony nincs olyan messze, de nem biztos, hogy Jace-el akarok sétálni a vaksötétben.
- Oké.
Amint odaértünk, Jace felrohant a víztorony tetejére, és lekiabált nekem:
-Na mi van Greene?Talán betojtál?
Azt már nem! Felrohantam a lépcsőn, és hirtelen arra eszméltem, hogy már ott is vagyok Jace-el.
A Hold megvilágította jóképű vonásait, ragyogó, fehér fogát és kissé kócos haját.
Közelebb lépett, megérintette a karom, majd a keze feljebb siklott, és megfogta a nyakam - mind a két kezével. Belenéztem a jáde szempárba.
- Apple... - suttogta - meg foglak csókolni.
Miért jelenti be? Inkább csak csinálja végre!
Közelebb furakodtam hozzá, tejesen összesimultunk.
De ahogy közelebb hajolt, hirtelen észebe kaptam, és elhúzódtam.
- Green... Mi a baj? - kérdezte halkan.
- Ezt nem lehet. Én ma szakítottam Tommal. Nem jó ez így.
- De pont ez az; szakítottatok... - Odafordultam, ránéztem, mire elkapta a tekintetét. 

Létezik, hogy Jace Donovan...zavarban van...? 

- Vártam, Apple. Vártam, míg szakítotok.
- Miről beszélsz?
- A fenébe már Greene...! Én... nagyon bírlak téged. Mindig is bírtalak.
....És az létezik,hogy én (pont én) tetszek Donovannak?
- Öööö....rendben - feleltem zavartan.
- Rendben?Akkor jó... huhh... - sóhajtott, majd gyorsan hozzám lépett, és ajkát ajkamra nyomta. -Olyan régóta várok rád - mondta a számnak. El akartam húzódni, de olyan jól esett a csókja! Beleolvadtam a karjaiba, ahogy átkarolta a derekam, és még közelebb húzott. Mikor nyelve megérintette az enyémet, én is átkaroltam, felnyúltam, és megkapaszkodtam a nyakában, mert nem bíztam már a lábaimban. Felkapott, és lábaimat dereka köré kulcsoltam. Így csókolóztunk tovább.
Mikor elhúzódtunk egymástól, csak néztünk egymásra majd Jace a homlokomhoz szorította övét.
- Gyönyörű vagy - suttogta, aztán újra megcsókolt.
A hazafelé a kocsiban egyikünk sem szólt, mikor pedig leparkolt a házunk előtt, csak ki akartam ugrani.
- Kösz az estét. Szia - kezem már a kilincsen volt mikor:
- Greene...Most mi lesz velünk? - kérdezte elkeseredetten.
- Nekem az honnan kéne tudnom?
- Én szeretnék veled lenni.
A torkom összeszorult. Könnyek csípték a szemem. Még sosem akart igazából senki velem lenni... még Tom sem.
- Jace, te vagy a suli legnagyobb bunkója, nem tudom hová tenni a hirtelen viselkedészavarodat.
- Ez nem viselkedészavar, Apple! Komolyan mondtam. Sajnálom, hogy bunkó voltam veled.
Nem hiszem, hogy ez menne Jace.
- Sajnálom - mondtam, azzal kiugrottam a kocsiból és berohantam a házba, fel az emeletre, s lehanyatlottam az ágyamra, közben próbáltam nem arra gondolni, hogy milyen jó érzés volt a csók a bunkó Jace Donovannal.

2. fejezet

Szakítás és más

Tom mellett kényelmes életem volt, de nem szerettem.
Másnap találkozót beszéltem meg vele a hegy lábánál. Mivel a házunk csak pár saroknyira volt, elsétáltam addig. Vártam, hogy megjelenjen a kedvenc helyemen. Odasétáltam egy régi farönkhöz,ami már ezer éve itt állt. Felültem, és a közeledő autókat vizslattam. Aztán megláttam, hogy a kék Golf beparkolt a kicsi parkolóba. Kiszállt, és arany fürtjeit meglibbentette a könnyű, meleg szellő.
Hozzám sétált, és apró csókot nyomott az ajkamra, majd leült mellém.
- Mi a helyzet? - kérdezte.
- Beszélnünk kell.
- Ööö... Oké. Mondd! - felelt.
- Láttalak a mekiben Karennel - mondtam gyorsan ki.
- Mit láttál? Csak félreértés volt, utánad akartam menni, de tudod, hogy Karen milyen... - A hangja nyugodt volt, szinte már nyájas.
- Persze... Mi van köztetek?
- Semmi.
-Jaj, ne add már az ártatlant! Láttalak. Megcsalsz? - A lényegre tértem, a válasza nem is érdekelt, én szakítani akartam. Így csupán megkönnyítettem a lelkiismeretemet, mert ha kimondja, hogy megcsalt, lesz is okom rá. Mondjuk a Karennel való látványa már elég volt...
- Ah, ne hisztizz már, csak egy csók volt!
Egy pillanatra elnémultam, és hitetlenkedve bámultam rá. Az oké, hogy nem szerettem, és ő se engem, de attól még nem kéne a hátam mögött mással smaciznia.
-Lefeküdtél vele, Tom?
Lassan kifújta a levegőt, majd bólintott.
- Igen. És akkor mi van?
- Mikor?
Először nem válaszolt. Azt hittem nem is fog. Majd mégis kibökte:
- Néhány hete.
Itt az idő.
- Figyelj, Tom, szerintem akkor itt nincs miről beszélni.
- Szakítani akarsz?
Beszívtam a levegőt, majd lassan kiengedtem.
- Igen.
- Hmmm...okés, A. Te tudod, de ugye azért barátok maradunk?
Barátok? Pff...Hogy ne Tommika, minden vágyam.
- Persze.
- Csúcs. Na, most mennem kell majd találkozunk.
- Szia.
Már indult is, vissza se nézett. Így volt a legjobb. Semmi értelme nem volt együtt lennünk, ha nem szerettük egymást. De azért Tom ezt elég könnyen vette...
Hazafelé futottam, amikor egy füttyszót hallottam a hátam mögül. Megfordultam, és láttam, hogy az a gyökér Jace Donovan kocogott felém.
Sötét haját most kicsit hosszúra hagyta. Markáns állkapcsa volt és szexi mosolya. Minden csaj álma,vágya. De nem az enyém.
Karizma megfeszült, miközben gyorsabb tempóra váltott. Hmm...
-Hé,Greene. Igazán élvezetes nézni ahogy futsz. Főleg ha előttem!
És íme, a nagy Jace Donovan ellenállhatatlan modorával és eleganciájával! Komolyan mondom, egyszerűen ellenállhatatlan.
- Donovan - biccentettem. - Ma is elegáns, mint mindig. - Gúnyosan elmosolyodtam.
- A csinos kis rajongóimnak bármit - kacsintott. Kacsintott! Tudod, kinek kacsintgasson. A rajongótáborának, amibe én nem tartozom bele.
- Mit akarsz? - morrantam rá mogorván.
- Nemrég összefutottam Waldennel. Mondta, hogy szakítottál vele. Tudtam, hogy nem bírsz sokáig ellenállni lordságomnak. - Lordság? Hol él ez, a reneszánszban?
- Íííj... Honnan tudtad? Mondtam Samminek, hogy ne árulja el "lordságodnak", még a végén túl beképzelt leszel Don.
- Oké Green, felfogtam. De tényleg randizzunk, ha már dobtad azt a barmot!
- Azt hittem, te nem randizol.Vagy azt randinak lehet nevezni, hogy naponta behurcolsz valakit az ágyadba?
- Ennek a testnek nem lehet ellenélni, bébi. - Újabb kacsintás. Kezdtem bedühödni.
- Bahh... de mennyire. Oké randizzunk, lepj meg seggfej - mentem bele. Mit veszíthetek egy ilyen pöccsel?... Max nála kötök ki reggel... Bár ez lehetetlennek tűnik, mivel még mindig ki nem állhatom.
- Komolyan? Hűha Green, erre nem számítottam. Mikor jöjjek érted?
- Ma 7 körül jó lesz - vigyorogtam fel rá. Eddig észre sem vettem, milyen mélyzöld a szeme. Szinte... hipnotikus.

-Oké,szivi.Akkor 7-kor.

1. fejezet (Prológus)

Tudás

- Hol van az a virágos sál amit még kedden kértem el tőled? - Sammie, a legjobb barátnőm kutakodott épp a gardróbomban a hülye sálját keresve.
Mihez kezdene egy sállal július végén? Fogalmam sincs, hogy hova raktam azt a szart, de nem is érdekel... Még mindig nem tudom elhinni, amit tegnap este Tom tett. Sammie-nek még nem mondtam, de nem tudom elhinni ezt az egészet. Azt hitte, hogy nem fogok rájönni előbb-utóbb?... Szemétláda.
- Sammie - szóltam oda neki. Úgy gondoltam valakivel meg kell osztanom, mit láttam.
- Hmm? - kérdezett vissza még mindig a szekrényembe turkálva.
- El kell mondanom valamit - kezdtem. - Tegnap este...
- Apple? Mi a baj? Már megint Jace mondott valamit? Esküszöm, kinyírom, ha meghallom, ahogy rajtad poénkodik!
- Sam, figyelj már egy kicsit! Nem róla van szó - állítottam le, még mielőtt elkezdett volna ordítozni itt nekem.
Tényleg utáltam Jace-t. Ő volt a suli "nagymenője"... Egy igazi beképzelt paraszt. Állandóan megjegyzést tett a seggemre meg a mellemre.... de tudtam, hogy csak feltűnési viszketegsége volt.
- Szóval, hmm... Láttam tegnap este Tomot Karennel, amikor elmentem futni, és a Mc'Donalds-ban ültek. Sam, én bementem, és megkérdeztem, hogy mi ez az egész. Persze, Karen egyből jött a ribis stílusával, és még közelebb ment Tomhoz, kb. az ölébe ült.Tom nem válaszolt semmit, ezért otthagytam. Utánam akart jönni, de a kis szöszi nem engedte.
Sammie csak ült és meredt maga elé. Nem szólt semmit egy ideig, aztán csak kibökte:
- Biztos vagy benne?
Elgyötörten néztem rá.
- Persze, hogy biztos. Van két szemem, azzal láttam...Várj! Te ugye tudsz valamit amit én nem?! - háborodtam fel.
- Mi? Dehogy, nem tudom miről beszélsz...
- Samantha Zoe Smith, ne nézz hülyének, tudom, mikor hazudsz. Mindenhova nézel, csak rám nem... Szóval? Halljam!
- Hát... Daisy mondta még pár napja, hogy látta őket a moziból kijönni. Csak ketten voltak.
- És ezt te miért nem mondtad el nekem? - kérdeztem nyugodt hangon.
- Mert azt hittem, hogy ha ezt megtudod szakítasz vele... Kár lenne, olyan szép pár vagytok.
Hát persze. Sammie és mindig ezt gondolta, pont mint az apám. Tommal majdnem 2 éve jártunk. Még 10.-ben jöttünk össze. Egy osztályba jártunk és... hát megtetszettem neki. Randizni kezdtünk, aztán egyszer csak egy pár lettünk. Én sosem voltam belé szerelmes, és szerintem ő sem belém. Megrekedt egy kapcsolat.
Tom nem volt olyan népszerű, de a suli kosárcsapatában játszott. Még így is akaszkodtak rá a csajok. Persze, nem tudom őket hibáztatni. A szőke haja, kék szeme, kisfiús mosolya sok lányt elvarázsolt.
- Ó, ugyan már. Tudod, hogy én nem vagyok szerelmes Tomba. Sőt, ő sem szerelmes belém, mondjuk attól még nem oké, hogy más lánnyal smárol, de azt hiszem túlélem.
- De... olyan aranyosak vagytok együtt A.
- Nem számít. Különben sem akarok aranyos lenni.