Este 7 óra.
Várok.
Csak szívatott és nem is jön.
Áhh... Kit érdekel!
Valaki kopogott.
A szememet forgattam... Az a szívás, ha a szomszédodba egy bizonyos Jace Donovan él.
Én már csak tudom.
Kinyitottam az ajtót, és ott állt Ő. Jace farmerben és testhez simuló fehér pólóban volt. Elállt a szavam. Ilyen testet még nem láttam!
Talán mert eddig csak a barátod testét láttad.
A fejemben lévő hangnak igaza volt.
- Aú, Green. Kicseszett dögös vagy! - nézett végig szűk fehér sortomon és a még szűkebb, sárga toppomon.
- Aú, Don. Már majdnem betalált! - hanyagoltam el a bókot, bár éreztem, hogy a gyomrom ugrott egyet a megjegyzésére.
- Mehetünk?-indult el az autója felé.
- Hova megyünk? - kíváncsian szálltam be a Jeep-be, amivel már leparkolt a házunk előtt.
- Meglepi Green.
Utálom a meglepiket.
- Oké Jace ne kelljen csalódnom.
- Soha, bébi, ilyet sose tennék.
Hát persze, hogy sosem...
- Miért bébizel folyton?
- Miért ne, bébi?
- Nem vagyok a barátnőd.
- De lehetnél...! - pillantott rám, amikor beindította a kocsit.
Az úton nem beszélgettünk, végül pedig megálltunk a város szélén lévő tacobár előtt.
- Ide?
- Ide - felelt, miközben kiszállt a kocsiból, és kinyitotta az én ajtómat is.
- Ó, még a végén ember leszel - gúnyolódtam mosolyogva, de azért jól esett a gesztus, még ha csak azért is tette, hogy később ágyba vihessen.
- Úgy érted, úriember? - kérdezte vigyorogva.
- Nem - törtem össze az álmait élből.
Bementünk, leültünk egy hátsó bokszba. A pincérnő egyből ott termett, és elismerően végigmérte Jace-t, míg én csak egy gyilkos pillantást kaptam.
- Mit hozhatok, Jace? - kérdezte vinnyogva, miközben válla mögé söpörte hosszú, platinaszőke haját. De Jace nem is nagyon nézett rá. Hosszú pillái alól csak engem lesett.
- Apple? - kérdezte gyengéden.
- Igen? - kérdeztem vissza értetlenül.
- Mit kérsz inni?
- Ööö... van Sprite? - fordultam a pincérnőhöz, aki elkapta a tekintetét Jace-ről.
- Van - felelte keserűen és újra végigmért, mintha csak azon törte volna a fejét, hogy én miben vagyok jobb, mint ő.
- Én kólát kérek - vonta meg a vállát Jace.
A pincérnő elviharzott, mire közelebb hajoltam a sráchoz:
- Gyakran jársz ide?
Felvonta a szemöldökét, és szája sarka felfelé görbült:
- Féltékeny vagy, édes? Ugyan, semmi okod rá, most veled randizom! - vigyorgott megnyerően.
- Nem vagyok féltékeny, igazából teszek arra, hogy mit csinálsz. Csak azért randizok veled, mert ki akarom deríteni, hogy mennyire vagy seggfej - kortyoltam bele az italba, amit időközben Miranda, a pincérnőnk kihozott. - Különben sincs dolgom - vontam meg a vállam.
- Szerintem meg azért jöttél, mert számítasz tőlem ma egy felejthetetlen élményre.
Köhögni kezdtem, mivel félrenyeltem a Sprite-ot.
- Haver, egymillió dolcsiért se - törtem össze a törékeny képzelgéseit kíméletlenül.
- Meglátjuk - szürcsölte tovább a kóláját.
Megettük a tacót és kiléptünk a hűvös nyári estébe.
- Ejha, hideg lett Green, nem gondolod? - kérdezte, miközben a kocsi felé sétáltunk.
- De. - Váó, Green ennél szűkszavúbb nem is lehetsz!
- Tessék - adta rám a bőrkabátját, amit a Jeep hátsó üléséről halászott elő.
- Mit művelsz? - kérdeztem meglepetten. - Úgyis beülünk a kocsiba.
- Nem Green. Mi most elsétálunk a víztoronyhoz. - nézett rám, miután bezárta az autót.
A missouri-i víztorony nincs olyan messze, de nem biztos, hogy Jace-el akarok sétálni a vaksötétben.
- Oké.
Amint odaértünk, Jace felrohant a víztorony tetejére, és lekiabált nekem:
-Na mi van Greene?Talán betojtál?
Azt már nem! Felrohantam a lépcsőn, és hirtelen arra eszméltem, hogy már ott is vagyok Jace-el.
A Hold megvilágította jóképű vonásait, ragyogó, fehér fogát és kissé kócos haját.
Közelebb lépett, megérintette a karom, majd a keze feljebb siklott, és megfogta a nyakam - mind a két kezével. Belenéztem a jáde szempárba.
- Apple... - suttogta - meg foglak csókolni.
Miért jelenti be? Inkább csak csinálja végre!
Közelebb furakodtam hozzá, tejesen összesimultunk.
De ahogy közelebb hajolt, hirtelen észebe kaptam, és elhúzódtam.
- Green... Mi a baj? - kérdezte halkan.
- Ezt nem lehet. Én ma szakítottam Tommal. Nem jó ez így.
- De pont ez az; szakítottatok... - Odafordultam, ránéztem, mire elkapta a tekintetét.
Utálom a meglepiket.
- Oké Jace ne kelljen csalódnom.
- Soha, bébi, ilyet sose tennék.
Hát persze, hogy sosem...
- Miért bébizel folyton?
- Miért ne, bébi?
- Nem vagyok a barátnőd.
- De lehetnél...! - pillantott rám, amikor beindította a kocsit.
Az úton nem beszélgettünk, végül pedig megálltunk a város szélén lévő tacobár előtt.
- Ide?
- Ide - felelt, miközben kiszállt a kocsiból, és kinyitotta az én ajtómat is.
- Ó, még a végén ember leszel - gúnyolódtam mosolyogva, de azért jól esett a gesztus, még ha csak azért is tette, hogy később ágyba vihessen.
- Úgy érted, úriember? - kérdezte vigyorogva.
- Nem - törtem össze az álmait élből.
Bementünk, leültünk egy hátsó bokszba. A pincérnő egyből ott termett, és elismerően végigmérte Jace-t, míg én csak egy gyilkos pillantást kaptam.
- Mit hozhatok, Jace? - kérdezte vinnyogva, miközben válla mögé söpörte hosszú, platinaszőke haját. De Jace nem is nagyon nézett rá. Hosszú pillái alól csak engem lesett.
- Apple? - kérdezte gyengéden.
- Igen? - kérdeztem vissza értetlenül.
- Mit kérsz inni?
- Ööö... van Sprite? - fordultam a pincérnőhöz, aki elkapta a tekintetét Jace-ről.
- Van - felelte keserűen és újra végigmért, mintha csak azon törte volna a fejét, hogy én miben vagyok jobb, mint ő.
- Én kólát kérek - vonta meg a vállát Jace.
A pincérnő elviharzott, mire közelebb hajoltam a sráchoz:
- Gyakran jársz ide?
Felvonta a szemöldökét, és szája sarka felfelé görbült:
- Féltékeny vagy, édes? Ugyan, semmi okod rá, most veled randizom! - vigyorgott megnyerően.
- Nem vagyok féltékeny, igazából teszek arra, hogy mit csinálsz. Csak azért randizok veled, mert ki akarom deríteni, hogy mennyire vagy seggfej - kortyoltam bele az italba, amit időközben Miranda, a pincérnőnk kihozott. - Különben sincs dolgom - vontam meg a vállam.
- Szerintem meg azért jöttél, mert számítasz tőlem ma egy felejthetetlen élményre.
Köhögni kezdtem, mivel félrenyeltem a Sprite-ot.
- Haver, egymillió dolcsiért se - törtem össze a törékeny képzelgéseit kíméletlenül.
- Meglátjuk - szürcsölte tovább a kóláját.
Megettük a tacót és kiléptünk a hűvös nyári estébe.
- Ejha, hideg lett Green, nem gondolod? - kérdezte, miközben a kocsi felé sétáltunk.
- De. - Váó, Green ennél szűkszavúbb nem is lehetsz!
- Tessék - adta rám a bőrkabátját, amit a Jeep hátsó üléséről halászott elő.
- Mit művelsz? - kérdeztem meglepetten. - Úgyis beülünk a kocsiba.
- Nem Green. Mi most elsétálunk a víztoronyhoz. - nézett rám, miután bezárta az autót.
A missouri-i víztorony nincs olyan messze, de nem biztos, hogy Jace-el akarok sétálni a vaksötétben.
- Oké.
Amint odaértünk, Jace felrohant a víztorony tetejére, és lekiabált nekem:
-Na mi van Greene?Talán betojtál?
Azt már nem! Felrohantam a lépcsőn, és hirtelen arra eszméltem, hogy már ott is vagyok Jace-el.
A Hold megvilágította jóképű vonásait, ragyogó, fehér fogát és kissé kócos haját.
Közelebb lépett, megérintette a karom, majd a keze feljebb siklott, és megfogta a nyakam - mind a két kezével. Belenéztem a jáde szempárba.
- Apple... - suttogta - meg foglak csókolni.
Miért jelenti be? Inkább csak csinálja végre!
Közelebb furakodtam hozzá, tejesen összesimultunk.
De ahogy közelebb hajolt, hirtelen észebe kaptam, és elhúzódtam.
- Green... Mi a baj? - kérdezte halkan.
- Ezt nem lehet. Én ma szakítottam Tommal. Nem jó ez így.
- De pont ez az; szakítottatok... - Odafordultam, ránéztem, mire elkapta a tekintetét.
Létezik, hogy Jace Donovan...zavarban van...?
- Vártam, Apple. Vártam, míg szakítotok.
- Miről beszélsz?
- A fenébe már Greene...! Én... nagyon bírlak téged. Mindig is bírtalak.
....És az létezik,hogy én (pont én) tetszek Donovannak?
- Öööö....rendben - feleltem zavartan.
- Rendben?Akkor jó... huhh... - sóhajtott, majd gyorsan hozzám lépett, és ajkát ajkamra nyomta. -Olyan régóta várok rád - mondta a számnak. El akartam húzódni, de olyan jól esett a csókja! Beleolvadtam a karjaiba, ahogy átkarolta a derekam, és még közelebb húzott. Mikor nyelve megérintette az enyémet, én is átkaroltam, felnyúltam, és megkapaszkodtam a nyakában, mert nem bíztam már a lábaimban. Felkapott, és lábaimat dereka köré kulcsoltam. Így csókolóztunk tovább.
Mikor elhúzódtunk egymástól, csak néztünk egymásra majd Jace a homlokomhoz szorította övét.
- Gyönyörű vagy - suttogta, aztán újra megcsókolt.
A hazafelé a kocsiban egyikünk sem szólt, mikor pedig leparkolt a házunk előtt, csak ki akartam ugrani.
- Kösz az estét. Szia - kezem már a kilincsen volt mikor:
- Greene...Most mi lesz velünk? - kérdezte elkeseredetten.
- Nekem az honnan kéne tudnom?
- Én szeretnék veled lenni.
A torkom összeszorult. Könnyek csípték a szemem. Még sosem akart igazából senki velem lenni... még Tom sem.
- Jace, te vagy a suli legnagyobb bunkója, nem tudom hová tenni a hirtelen viselkedészavarodat.
- Ez nem viselkedészavar, Apple! Komolyan mondtam. Sajnálom, hogy bunkó voltam veled.
Nem hiszem, hogy ez menne Jace.
- Sajnálom - mondtam, azzal kiugrottam a kocsiból és berohantam a házba, fel az emeletre, s lehanyatlottam az ágyamra, közben próbáltam nem arra gondolni, hogy milyen jó érzés volt a csók a bunkó Jace Donovannal.
- Miről beszélsz?
- A fenébe már Greene...! Én... nagyon bírlak téged. Mindig is bírtalak.
....És az létezik,hogy én (pont én) tetszek Donovannak?
- Öööö....rendben - feleltem zavartan.
- Rendben?Akkor jó... huhh... - sóhajtott, majd gyorsan hozzám lépett, és ajkát ajkamra nyomta. -Olyan régóta várok rád - mondta a számnak. El akartam húzódni, de olyan jól esett a csókja! Beleolvadtam a karjaiba, ahogy átkarolta a derekam, és még közelebb húzott. Mikor nyelve megérintette az enyémet, én is átkaroltam, felnyúltam, és megkapaszkodtam a nyakában, mert nem bíztam már a lábaimban. Felkapott, és lábaimat dereka köré kulcsoltam. Így csókolóztunk tovább.
Mikor elhúzódtunk egymástól, csak néztünk egymásra majd Jace a homlokomhoz szorította övét.
- Gyönyörű vagy - suttogta, aztán újra megcsókolt.
A hazafelé a kocsiban egyikünk sem szólt, mikor pedig leparkolt a házunk előtt, csak ki akartam ugrani.
- Kösz az estét. Szia - kezem már a kilincsen volt mikor:
- Greene...Most mi lesz velünk? - kérdezte elkeseredetten.
- Nekem az honnan kéne tudnom?
- Én szeretnék veled lenni.
A torkom összeszorult. Könnyek csípték a szemem. Még sosem akart igazából senki velem lenni... még Tom sem.
- Jace, te vagy a suli legnagyobb bunkója, nem tudom hová tenni a hirtelen viselkedészavarodat.
- Ez nem viselkedészavar, Apple! Komolyan mondtam. Sajnálom, hogy bunkó voltam veled.
Nem hiszem, hogy ez menne Jace.
- Sajnálom - mondtam, azzal kiugrottam a kocsiból és berohantam a házba, fel az emeletre, s lehanyatlottam az ágyamra, közben próbáltam nem arra gondolni, hogy milyen jó érzés volt a csók a bunkó Jace Donovannal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése