9.fejezet

Az özvegy
-Esküszöm,hogy Jace nem a pasim.Azt hiszed hazudok?Kössz,apu.
-Jajj,Virágszál,dehogy hiszem,hogy hazudsz,de az a fiú úgy nézett rád..
Apa világ életében Virágszálnak hívott.
Azt mesélte,hogy amikor megtudta,hogy anya terhes velem először nem akarta,hogy én meglegyek.Azt hitte ,hogy egy gyerek tönkreteszi a kapcsolatát anyámmal.De miután elrohant anyától,gondolkodott.Megállt a Városvégi Virágbolt-ba,és vett egy szál fehér tulipánt.Azt mondta azzal a tulipánnal kapott új esélyt édesanyámnál,hogy azzal a tulipánnal az élet új szakaszába lépett.A legjobb szakaszba.
Gondolta az,ha úgy hívna Tulipán,az elég hülyén hangzana.
Így én vagyok a Virágszál.
-Mindegy apu.Hagyjuk!
-Tudod-szólt nekem és a szemembe nézett-,néha nagyon hasonlítasz édesanyádra.Ő is mindig kiállt velem szemben a véleményéért.Bár ,ha engem kérdezel,jobb lenne ,ha nem ellenem állnál ki magadért ,hanem az ellen aki ellen tényleg szükséges.
Összeszorul a torkom,de nem engedem,hogy apa is meglássa mit tesz velem anyám említése.Miattam halt meg.Apának utálni kellene.
-Miről beszélsz apa?
-Védd meg magad másokkal szemben.Ne hagyd magad!-És már sétál is vissza a konyhába.
Felfutok a lépcsőn és rohanok a szobámba,bevágom az ajtót és az ágyra rogyok.
Az anyukám meghalt.
Én sosem ismertem.
Sose jön vissza.
És én öltem meg.
Minden miattam van.Apám azért nem boldog mert ő meghalt.Soha többé nem lesz már olyan boldog ,mint azelőtt.
                                                                 ****
Hajnalban arra kelek,hogy valami kopog az ablakon.
Esik az eső?Nem ez olyanfalyta dobolás.
Kikelek az ágyból,az ablakhoz botorkálok,kilesek és a szívem kihagy egy ütemet ,a szobámhoz tartozó teraszon áll valaki,háttal nekem.
Azt hiszem álmodom és ez egy rémlom.
 A fekete kapucnis pulcsis megfordul és nekem leesik az állam a szexi mosolytól és vadító szempártól.
Ezt.Nem .Hiszem.El.
Kinyitom az ajtót,a kapucnis belép és bezárja a balkont maga mögött.
-Szia.-Próbálja ,de nem tudja elrejteni vigyorát.
-Mi a fenét keresel a szobámban hajnali fél négykor?-kérdem  dühösen.
De haragom azonnal elillan ,ahogy rám villantja jellegzetes mosolyát.
-Talán zavarok?
-Dehogy.Csak tudod az emberek ilyentájt még békésen szunyókálnak.
Felvonja a szemöldökét.
-Ezt tetted épp te is?Békésen szunyókáltál?
Most én vonom fel a szemöldököm kérdőn:
-Miért szerinted mit csináltam,Jace?
-Épp rólam és a romantikusabbnál is romantikusabb percekről-amiben épp eszelősen jót csókolóztunk-álmodozol.-Másik szemöldökét is felvonta.-Nincs igazam bébi?
Talán tényleg gondoltam rá és a  csókunkra ,de erről neki nem kell tudnia.
-Nincs.És ki használja ma még azt a szót ,hogy eszelős?
-Én szivi,csak és kizárólag ,én.
Jace a leg...leg..leg..-rámvillantja fehér fogsorát és megnyalja a száját,végigmér-legszebb ember akivel találkoztam.
-Szebb vagy reggel-ezt komoly arcal mondja.
-Öööö...kössz?
-Szívesen?-röhögi el magát.
-Jace?
-Igen?-kérdezi és közelebb lép.
-Mit keresel itt?
-Oh..öö... hát beszélnünk kell.-Most már nagyon komoly volt a  hangja.
-Um..oké.De nem lehetne emberi időben?-Most egyátalán nincs kedvem.
-Nem.Mert én most szántam rá magam.
A kis...
-Ó,elnézést,nem iss tudom ki kért meg rá,hogy ...
Csókkal fojtotta belém a szót.Ez nem gyengéd csók volt.Inkább követelőzö.
Nem tudom mit követel pontosan,de visszacsókolom.A nyaka köré fonom karom és lábujjhegyre állok.
Elhúzódik és levegő után kapkod.
-Miért csókolsz vissza fojton ,ha nem is kedvelsz?
Én is lihegek és azt motyogom közben:
-Kedvellek.
Remélem nem hallotta meg.
De minden jel arra utal,hogy igen:
-Én is kedvellek ,bébi.Tényleg.
-Oké..Akkor beszélj!
-Hmm...nem is tudom.Nem térhetnénk vissza oda,hogy...
Tudom mit akart mondani ezért meg is tettem.
Megcsókoltam.
És visszacsókolt.De még hogy!
Mikor befejeztük lihegtünk ,alig kaptunk levegőt.
-Na,ez jó volt.Most már kimennél ,hogy aludhassak?-Nem akarom ,hogy elmenjen,de muszáj aludnom.
-Várj már egy kicsit !Most csókoltál meg és már el is küldesz?-Felhúzza magát a semmin.
-Mit szeretnél mit mondjak?Hmm?
-Leszel a barátnőm Apple?
Ööö..ez most váratlanul ért,de miért is ne?Legalább Tom láthatja ,hogy végre túl vagyok rajta.
Néha a suliba észreveszem,hogy lesajnálóan néz engem távolról.
Na majd most végre felfogja.Nem szerettem,Ő se szeretett.Mit kell ezt túlragozni?
De így sikerülhet.Sikerülnie kell!
De....
-Jace én nem leszek a te alkalmi ágyasod,ha erre gondolsz akkor felejtsd el!
-Nem erre gondoltam.
Okéé....
-Akkor lehet.-Erre felvonja a szemöldökét.-Oké, benne vagyok.De a suliba nem változik semmi!
-Oké, nem fog.
-Rendben.-Bemásztam az ágyamba és vártam.hogy kimenjen végre az ajtón.
Nem tette.Helyette felhajtotta a takarót,engem beljebb tolta a falhoz.Becsúszott mellém.
-Mit művelsz?-húzodtam teljesen a falhoz.
-Hova-hova bébi?-csúszott közebb,beszorítva engem  a falhoz, és átkarolta a derekam.Testünk összeért.-Itt leszek veled.Itt alszok.
-De...
Megcsókolt és mikor elhúzódott nem ellenkeztem tovább.Fejemet kemény mellkasára fektettem,és elaludtam.