12.fejezet

A szobatárs
Este fogmosás után a szobámba indulok.
Bebújok a takaró alá és az iskola ( amúgy eddig egyetlen)legeseménydúsabb napjára gondolok.
Így tudnám leírni: Szeptember 1.
1.nap,Tom és Karen,Matt-es randi,Jace ,apu,baleset,kórház 2 napig,Jace apja,Jace,apu.
És még csak szeptember 3. van.(nem sokáig,mivel 23:16-van)
Vagyis 2 napig nem voltam suliba.Apu azt mondta,hogy ezen a héten még nem megyek iskolába.Ezt nem kérdezte,hanem kijelentette.Okéé...Amúgy Jace se megy,bár ő jövöhéten sem.Mi több apu (mivel tudja ,hogy Jace anyja egyátalán nem figyelne rá) felajánlotta ,hogy Jace itt lakhat addig,amíg szükségesnek érzi,de erre  a hétre mindenképp!Hát persze!Hogyne!És az a legviccesebb, az ,hogy Jace igent mondott.Kész vagyok.
Kinyílik  aszobám ajtaja,és én megderemek.
-Hé-mondja.
-Hé.Mit akarsz?
Jace közelebb jön,becsukja az ajtót és leül az ágyamra.
-Csak látni akartalak.
A szememet forgatom.
-Egész nap láttál.
Becsúszik mellém az ágyba ,gipszelt lábát óvatosan,lassan rakja az ágyra.Közebb húzódik,lehelete a fülemet csiklandozza.-Az nem elég.Hozzád sem érhettem.
Nem hiszem el,hogy még akkor is így hat rám amikor be van gipszelve a lába.
-Hmm...-"mondom".
Jace ajka az enyémet súrolja,mire én befészkelem magam  a karjába és erősebben csókolom.Felnyögök a kellemes érzéstől.Jace a hátamra fektet és sérült lábát óvatosan behajlította,úgy feküdt fölöttem.Hevesebb lett a csók,Jace a nyakamat kezi csókolni én pedig megragadom a pólóját és följebb csúsztatoma hasán.Érzem a jól kidolgozott hasizmokat.Woow.De hirrtelen eszébe jut,hogy az apja is a házban van.A szobája pont alattuk.
-Várj-mondtam ,de Jace továbbra is az állkapcsát csókolta és  a pólója alját gyömöszölte.-Jace!-mondtam kicsit halkabban,és megsimítottam  a fiú kockahasát.
-Hmm?-Jace a a szemembe nézett.
-Álljunk le.
Jace bólintott.
-Igen,az lesz a legjobb.
Felsóhajtottam és még egyszer megcsókoltam,majd Jace visszadőlt az oldalára és a derekam köré fonta karját.
-Jó éjszakát,bébi!
-Jó éjszakát Jace.
Együtt aludtunk el ,de reggelre Jace-nek nyoma sem volt.
Gondolom nem akarta ,hogy apa meglássa.
Milyen  kis okos!