18. fejezet / 1

Búcsú

Álomba sírtam magam Jace karjaiban. Nagyon sokáig csak szipogtam, próbáltam visszanyerni az erőm, hogy Jace ne nézzen teljesen hülyének. De ahányszor próbáltam visszafogni magam, megint elfogott a hüppögés, sírás.
Reggel bedagadt, vörös szemekkel ébredtem. Jace mellettem feküdt, keze a derekamon volt, lehelete a nyakamat csiklandozta.
Óvatosan rátettem a kezem a mellkasára, és lefelé indultam a hasára. A pólója aljánál megálltam, kezem becsúsztattam alá, és kockás hasára fektettem. Légzése felgyorsult.
– Hmmm... – nyöszörgött, és keze lejjebb siklott; megfogta a fenekem.
– Jó reggelt, szerelmem – simítottam ki a szeméből  a haját. Odahajoltam hozzá, és megcsókoltam.
Egyből utánam kapott, és hevesebben kezdett csókolni. Nyelve besiklott a számba; együtt mozgott az enyémmel. A hátamra fektetett, miközben a szája egy pillanatra sem szakadt el az ajkamtól, fölém hajolt. Lábam közé térdelt, csípőjét nekem nyomta.
Aztán hirtelen leszállt rólam, és kifutott a szobából. Úgy ahogy volt, alsógatyában. Értetlenül ráncoltam a homlokom.
Pár pillanat múlva megjelent hatalmas vigyorral az arcán.
– Mi az Isten? – kérdeztem értetlenkedve.
– Bocs – sóhajtotta –nem bírom.
– Mit? – kérdeztem még mindig értetlenül.
– Ezt – mutatott a gyűrött lepedőre, ahol feküdtem. – nehéz leállni – sóhajtott nagyot megint.
Megértem – gondoltam magamban.
– És ha azt mondanám, hogy nem kell leállni? – tettem fel a problémánkat megoldó kérdést.
Most ő nézett rám értetlenül.
– Mi?
– Nem kell leállni.Szeretném ha te lennél nekem az első – mondom félénken.
– Uh... oké – mosolyodott el. – Mikor szeretnéd, bébi? – mélyítette a hangját.
Kissé félelmetes lett így, miközben vonogatta a szemöldökét.
– Áhh...ezt ne csináld, kiráz tőle a hideg – borzongtam el. Ő csak nevetett.
– Hmm... mit szólná,l ha beterveznénk az öregdiák bálra? Hagyományosan– kacsintott rám.
Ez egész jó ötlet.
– Hmm... – gondolkoztam el, majd felugrottam és a nyakába borultam. Nevetve megcsókolt, majd elhúzódott és komolyan a szemembe nézett.
– Ez lesz a mi búcsúnk – suttogta, és lecsókolta a könnyeimet, amik elszabadultak.
– Ez lesz – suttogtam vissza, és a nyakába temettem az arcom.

17.fejezet

Egy kis szenvedés
A nap további részében nem nagyon történt semmi.De én egész nap csak ezen kattogtam-Ki volt az a fiú,és miért akar nekem és Jace-nek rosszat.?
Ezekkel a gondolatokkal a fejemben ültem be a kocsiba,hajtottam haza.Jace megpróbált velem beszélgetni út közben,de én mindig letudtam egy rövid válasszal.Ezután már csendben utaztunk.Mikor hazaértünk kiszálltam és átmentem jace oldalára,gondoltam segítek neki kiszállni.Ühüm,persze.Jace már kiszállt(valahogy) és a kocsinak dőlve várta ,hogy odaérjek.
Értetlenül néztem rá:
-Már egyedül is ki tudsz szállni?
Elvigyorodott:
-Már?
Ekkor leesett.Eddig is ki tudott szállni a kocsiból.Engem szivatott.Ááá...Megőrülök ettől..
Te...te...-indultam felé,de megbotlottama saját lábamba és majdnem pofáraestem.
Jace persze egyből röhögni kezdett.
Na,kössz.Durcásan mentem a csomagtartóhoz,kiynitottam és kivettem belőle  a táskám.Megfordultam elindultam a bejárati ajtó felé,közben hátrapillantottam és láttam ,hogy Jace is a táskájáért igyekszik.
Elvigyorodtam,és vissza se nézve a karom hátra nyújtva(kezemben a kocsikulcs-csal) bezártam az autót,mielőtt kinyithatta volna.Felmordult és káromkodni kezdett.
-Apple.Nyisd .Ki.A.Kocsit-hansúlyozott minden egyes szót.
Elnevettem magam és berohantam a házba.
                                                                            ****
Este  a vacsora után Jace elment zuhanyozni -el nem tudom képzelni hogy-én pedig a szobámba mentem átgondolni a napot.
Megint eszembejutott az a fiú.Mintha már láttam volna valamelyik órán.
Ekkor beugott.
Megvan!Hiszen együtt járunk matekra.
Hmmm...mi is a neve..Talán valami Max?Áhh...nem tudom.Az biztos ,hogy van  X -a nevében.
Ekkor apu nyitott be.
-Fiygelj csak..-kezdte és láttam,hogy valami nagyon nyomja a szívét.
-Mi a baj?
-Hát tudod..Találkoztam Jace anyjával.
Értetlenül néztem rá.
-És?
Felsóhajtott.
-És akadt egy kis gond.
Megint megállt.Minek hagyja abba folyton ha már belekezdett?
-Mi van apa?
Összehúzta magát.Ajjaj..
-Az anyja elköltözik.És el akarja vinni Jace-t is.
Meghűlt bennem a vér.
Nem mehet el!
-Mi?-csak ennyit tudtam kinyögni.
-Ez igaz-szólalt meg az ajtóból Jace ,feltartotta a telefonját.-Nemrég hívott.
Apa némán kivonult a szobámból.Egyedül hagyott minket Jace-el.
Én ledőltem az ágyamra és arcom a párnába  temettem.Jace leült az ágyra és magához vont.Arcom nyakához nyomtam ,könnyeim elszabadultak.
-Elmész?-kérdeztem félve és kezem arcához érintettem.
Szomorúan nézett rám.
-Azt hiszem..igen-felelte -nem hagyhatom egyedül az anyámat.Ő...tudod..ő..alkoholista.-Gúnyosan felnevetett.-Pont mint annak idején az apám.
Kezem lecsúszott arcáról és még jobban sírtam.
Már őt is elvesztettem.

16.fejezet

Chris
Óra után gyorsan összepakoltam,próbáltam rá se pillantani Chrisre,de éreztem,hogy ő néz.
-Apple?-szólított meg.
Fel se néztem,a táskámba "kutattam".
-Hmm?-kérdeztem.
-Most tényleg..-röhögte el magát.Felpillantottam,mert nem értem mi ennyire vicces.
Rámnézett.-..megmutatnád hogy hol van Mr.Munninghan terme?-mosolygott édesen.
-Persze.Miért ne?-válaszoltam és magamra erőltettem egy mosolyt ,mert tudtam,hogy Jace kint vár engem.
Kacsintott.
-Köszi.Majd meghálálom.
-Nem szükséges.
-Dehogyisnem!-vágta rá határozottan.-Én nem tartozom senkinek,soha,semmivel.Mindig rendezem az adósságom-mosolyodott el.
-Öööö..Szerintem kicsit túlreagálod.Csak megmutatom a termet,ennyi.Ez nem adósság.Inkább szivesség-világosítom fel.
Elgondolkozik,majd bólint.
-Nem baj azt is meg kell hálálni valahogy.
Valahogy.Egeen.
Ahogy sejtettem,kint Jace várt.Átölelt,magához húzott,kis puszit adott a számra.
Aztán észrevette Christ a hátam mögött.Megmerevedett.
-Hello-szólalt meg Chris.-Chris vagyok.
-Jace -mutatkozott be a barátom hűvösen.
Kérdőn nézett rám.
Köhintettem.-Chris új itt,megmutatom neki az irodalomtermet.Majd matekon találkozunk oké?
Jace végigmért majd bólintott.
-Oké-ezzel hozzámhajolt és durván megcsókolt.Nem értem mi ütött belé,de visszacsókoltam.
Jace rámkacsintott,majd sarkonfordult  és eltűnt a tömegben.
Valaki köhintett mellettem,én meg rájöttem,hogy Chris áll mellettem.
Az arcom lángolt ,ahogy hozzá fordultam.
-Ööö..mehetünk?
Elgondolkodva nézett rám,szeme olyan furcsán csillogott.Mintha szomorú,elkeseredett lett volna.De aztán ez eltűnt ,és még mindig kicsit zavartan elmosolyodott.
-Persze.
Elindultunk egymás mellett.
-Mióta vagytok együtt?
-Nem régóta.2 napja.Max. 3.-nevettem el magam.
-Mintha már hónapok óta együtt lennétek.
Röhögtem.Na ,persze.
-Oké-álltam meg.-Itt vagyunk.
Chris felém fordult ,közelebb lépett.Megcsapott az illata.Valamilyen arcszesz.Hmm..nagyon fincsii..
-Köszönöm-mondta és ellépett mellettem,be a terembe.
Lesújtva álltam ott,elszomorodva,miközben éreztem,hogy valaki néz  aszem sarkából.Odafordultam és láttam,hogy egy fekete hajú srác a telefonját rám irányítva veszi/vette a jelenetet.
Ő az.Ő fényképezett le minket.
Leengedte a telelfonját,elvigyorodott,majd beleveszett az iskola rengetegébe.
Jace ezt nem láthatja meg.

15.fejezet

Ki volt az?
A nap további részében mindenki az találgatta :Vajon ki videózta le Jace Donovant és újdonsült cicáját?
Hát ,igen..Marha jó.
-Akkor...-kezddte Jace,mikózben épp spanyolra mentünk.Vagyis én mentem spanyolra.Ő matekra.-mit csináljunk délután?
-Hmm...-gondolkoztam el egy pillanatra-mi lenne ha megtuddnánk ki videózott a mosdóban?
-Apple,szerintem ez nnem valami jó ötlet.
-De hát miért?Te  nem szeretnéd megtudni ki volt?
-Nem ,én csak túl akarok esni azon,hogy mindenki rólunk beszél-mondta komolyan.
-Csinálj amit akarsz
 ,én akkor is megkeresem-feleltem vállat vonva.
-Bébi.ne csináld ezt..-Jace könyörgőn nézett rám,de engem nem tudott meghatni.Valószínűleg látta ezt az arcomon ,ezért így szólt:-És mégis hogy akarod megtalálni?
Ebbe még bele se gondoltam.Legóhorgasztott fejjel álltam meg  a terem előtt.
-Még nem tudom-motyogom.
Jace az állam alá tette a kezét és felemelte a fejem,hogy a szemébe nézzek.
-Figyi,én nem akarom megtudni,mert akkor csak ki akarnám nyírni azt a nyomorékot-mosolyodott el.
Elnevettem magam.
-Oké.
Bementem a terembe ,leültem egy hátsó padba.
Mrs.Kell besétált a  terembe ,mögötte egy szőke hajú,kék szemű,izmos sráccal.
-Gyerekek-kezdte Mrs.Kell-új diák érkezett..-na ne mondja-ez itt Chris Homer és erre az órára veletek fog járni.Legyetek kedvesek!-ezzel fejezte be.Chris-nek azt mondta ,hogy keressen egy helyet valahol.Ez a nő már nem lehetne kedvesebb.
Chriskörbenézett és a tekintete rajtam állapodott meg.Összenéztünk,de elkaptam róla a tekintetem.A szeme olyan tökéletesen izzik,hogy nem tudom tovább nézni.A fiú letelepedett mellém ,mire én kérdőn néztem rá.Ő csendesen megszólalt miközben kezet nyújtott:
-Chris vagyok.
Megfogtam a kezét és mintha az égetett volna.Szikrák pattogtak,már attól ,hogy megfogta a kezem.
-Hallottam-felelem közömbösen.
Ő erre felvonja a szemöldökét.
-Megtudhatnám a becses neved?-kérdezte gúnyolódva.
-Apple vagyok.
Ránéztem és láttam előbukkanni gyönyörű fehér fogsorát ,mikor elvigyorodott.
-Szép név.
-Kössz-vágtam rá,mert nem tudtam ,hogy ezt most sértésnek szánja-e.
Régen nagyon sokan cikiztek a nevem miatt.Ránéztem és láttam ,hogy komoly a tekintete.
-Te most nem vicceltél?-kérdezem elképedve.
Furán nézett rám.
-Nem miért vicceltem volna?Ritka név-mosolyodott el.-És ritka szép.
Elpirultam.
-Hát..akkor köszönöm.
Még mindig mosolyogva:
-Szívesen.
Ahh...az a mosoly!
-Ms.Green esetleg szeretné megosztani az osztállyal a diskurzusukat?
Felkaptam a fejem és msot már nem a bóktól voltam piros,hanem attól ,hogy mindeki nézett.
-Elnézést tanárnő,én vagyok a hibás,csak megkérdeztem ,hogy tudja-e hol lesz az irodalom óra.
-De nem az én órámon kérdezősködsz!-csattan fel a tanárnő.
-Igenis-feleli Chris a mosolyát visszatartva.
-Helyes-fordul vissza  a táblához.
Chris rámvigyorgott és a tábla felé fordul.
Mikor kicsöngetnek szinte kirobbanok a teremből és a vécébe rohanok.Megmosom az arcom hidegvízzel.
Olyan helyes ez a fiú!De én most Jace -el járok.

14.fejezet

Kapcsolatok
Valaki bejött utánam a  mosdóba.
Kinyitották a fülkém ajtaját.
Jace állt fölöttem és összevont szemöldökkel tanulmányozta az arcomat.
-Jace-sziszegtem-ide nem jöhetsz be ez a lány vécé.
-Igazság szerint-kezdte és megvakarta a tarkóját.-Ez a fiú vécé.
Értetlenül nézhettem rá mert folytatta:
-Bébi,nem figyeltél eléggé ezért a férfi vécébe mentél be-nevette el magát.
-Miii??-pattantam fel és kinéztem az ajtón.
Basszus.Ez tényleg a fiú mosdó.
Piszoár van ...mindenütt.
-Igen ,bébi tényleg itt vagy.
Közelebb hajolt ,betolva engem a fülkébe.
-Meséld el miért szaladtál el-kérlelt gyengéd hangon.
-Ott álltak ketten és láttam ,hogy rajtam szórakoznak még Tom is.Láttam a szemén hogy mennyire mulattatja az amit Karen mond neki-mondtam ,bár kétlem  ,hogy ő nem vette észre.
-Ne foglalkozz velük.Nem is éri meg-leggugolt elém megfogta az állam és  felemelte ,hogy a szemébe nézzek-Megígéred,hogy nem foglalkozol velük?Kérlek!
Jace nem nagyon szokott engem kérlelni ezért beadtam a derekam.Ebben a percben bármibe belegyeztem volna.Ahogy nézett rám,azokkal a szemekkel.Áhh..
Bólintottam.
-Oké.Megígérem.
Elmosolyodott és hozzám hajolt.
-Akkor jó.-suttogta és megcsókolt.
Felálltam ,átkaroltam a nyakát és ő nekinyomott a csukott ajtónak.
A kezem megtalálta a pólója alját és becsúsztattam a kezem alá.
-Bébi..-lihegte és  a nyakamat kezdte csókolni.Oldalra hajtottam  afejem,hogy jobban hozzáférjen.Ő is berakta kezát a pólóm alá.
Így csókolóztunk amíg a csengő meg nem zavart minket.
-Áhh...-nyögte Jace és elhúzódott tőlem.-Mennünk kell.
Lihegtem ,próbáltam rendbe szedni magam de Jace megfogta a kezem és elvigyorodott:
-Feleljthetetlen élmény volt Ms.Green.Köszönöm.
Elnevettem magam és adtam neki még egy csókot.
Részemről az öröm Mr.Donovan.
És még pukedliztem is egyet nevetve.
Jace kiment majd pár percel késöbb én is követtem.
Az ebédlőbe belépve észrevettem,hogy mindenki engem néz.
Valaki még nevetett is .
Steffani.Hát persze.
-Héj,Apple.A fiúmosdó az új székhelyed-röhögi a mellette ülő srác.-Mert ha igen nekem az lesz  a kedvenc helyem a suliban.
Elsápadtam.Éreztem.
Jace máris szétkürtölte ,hogy a mosdóba csókolóztunk.Sőt,ezek itt többre is utalnak egyszerű csókolózásnál.
A kis ...
-Miről beszéltek?-fonom karba a kezem és figyemesen nézek rájuk.
Mind ledöbennek.
-Te..te még nem is láttad?-röhögi el magát ismét a srác.-Valaki a suliból felvette a  kis akciótokat Jace-el.
Teljesen kész a vagyok.
Jó hír: legalább nem Jace árulta el.
Rossz hír:mindenki tudja a suliban.
Marhajó...
-Hé!
Megfordultam és láttam ,hogy Jace hív oda az asztalomhoz.
Az asztalomhoz!!Ahol Sammie,Matt,Brad és Corey ül.De most ő is ott ült köztük.
Odamegyek hozzájuk,leülök és Jace felé fodulok aki puszit nyom az arcomra.
Remek!Már mindenki minket néz.
-Azt hittem megbeszéltük ,hogy a suliba nincs-sziszegtem,a korábbi egyezségünkre gondolva.
Megvonta  a vállát.
-Már úgyis mindenki tudja.
Hülledezve meredtem rá:
-Te tudtad?Miért nem szóltál-suttogtam ingerültem és éreztem ,hogy a többiek minket figyelnek.
-Nyugi,én is csak most tudtam meg.
-Áhh...-dőltem hátra a széken és turkálni kezdtem a kajámat.
-Skacok..Mi van veletek?-néz ránk Matt.
-Együtt vagyunk-jelentette ki Jace,mire az összes fej felénk fordult.
A kezembe temettem az arcom.
-Jace-morogtam,de már nem tudta visszavonni a kijelentést.
Amúgy is ,tényleg együtt vagyunk.

13.fejezet

Rövid reggel
Arra ébredek ,hogy valaki lehúzza rólam a  takarót.
-Hé!!!Add vissza !-kapálózom álmosan és látom,hogy Jace odamegy az ablakhoz(kezében a takarómmal) és kihúzza a függönyt.
-Kelj fel és ragyogj!-dalolja ahogy visszajön és leül mellém az ágyra,hozzám hajol és megcsókolja a homkokom,szemhéjam majd egy pici puszit nyom a számra.
-Mmm-hmm..-morogja és erősebben kezd csókolni ahogy viszonzom.
-Jace..-lihegem és eltolom magamtól.-Elkések a suliból.
-Elkésünk-hangsúlyozza ,mire nekem eszembe jut,hogy a törött lábával még nem nagyon járkálhat a suliba.
-Te még nem jöhetsz suliba.
-Miért?Ki mondja?-kel fel az ágyról botjára támaszkodva.
-Én Jace,én mondom.-felelem és felkelek az ágyról én is.
-Nem lesz semmi baj azzal ,hogy mankón kell járnom bébi.Kibírom-kacsint rám majd az ajtó felé indul.-Ja-fordul vissza az ajtóból-30 perc múlva indulunk-és kimegy.
45 perc múlva begördülünk a suliba és kiszállunk a kocsimból,kisegítem Jace-t(bár nem hagyja) és bemegyünk a suliba.
-Mindenki felénk fordul,megbámul minket.Mindenki sutyorog a hátunk mögött,valakik hangosan is beszólnak mindenféle hülyeségeket.
Jace megfogja a kezem,ujjait enyimekre kulcsolja és a fülembe súgja:
-Nyugi!Nem lesz semmi.
Bólintok és abban a pillanatban meghallok egy idegesító ,hangos hangot.
A legrosszabbat.Amit ma egyátalán nem akartam.
-Jace ,látom megtaláltad az új háremhölgyedet-olyan gúnyosan mondja,hogy mindenki (aki eddig nem ) felénk fordul és jól megnéz magának.
Nem akarom ,hogy így nézzenek.
Rossz ötlet volt ez az egész.
Roszz ötlet volt Jace.
Kiszabadítom a kezem Jace-éből és elrohanok.Be a mostóba,el Karen nyájas,undorító pofája elől....

12.fejezet

A szobatárs
Este fogmosás után a szobámba indulok.
Bebújok a takaró alá és az iskola ( amúgy eddig egyetlen)legeseménydúsabb napjára gondolok.
Így tudnám leírni: Szeptember 1.
1.nap,Tom és Karen,Matt-es randi,Jace ,apu,baleset,kórház 2 napig,Jace apja,Jace,apu.
És még csak szeptember 3. van.(nem sokáig,mivel 23:16-van)
Vagyis 2 napig nem voltam suliba.Apu azt mondta,hogy ezen a héten még nem megyek iskolába.Ezt nem kérdezte,hanem kijelentette.Okéé...Amúgy Jace se megy,bár ő jövöhéten sem.Mi több apu (mivel tudja ,hogy Jace anyja egyátalán nem figyelne rá) felajánlotta ,hogy Jace itt lakhat addig,amíg szükségesnek érzi,de erre  a hétre mindenképp!Hát persze!Hogyne!És az a legviccesebb, az ,hogy Jace igent mondott.Kész vagyok.
Kinyílik  aszobám ajtaja,és én megderemek.
-Hé-mondja.
-Hé.Mit akarsz?
Jace közelebb jön,becsukja az ajtót és leül az ágyamra.
-Csak látni akartalak.
A szememet forgatom.
-Egész nap láttál.
Becsúszik mellém az ágyba ,gipszelt lábát óvatosan,lassan rakja az ágyra.Közebb húzódik,lehelete a fülemet csiklandozza.-Az nem elég.Hozzád sem érhettem.
Nem hiszem el,hogy még akkor is így hat rám amikor be van gipszelve a lába.
-Hmm...-"mondom".
Jace ajka az enyémet súrolja,mire én befészkelem magam  a karjába és erősebben csókolom.Felnyögök a kellemes érzéstől.Jace a hátamra fektet és sérült lábát óvatosan behajlította,úgy feküdt fölöttem.Hevesebb lett a csók,Jace a nyakamat kezi csókolni én pedig megragadom a pólóját és följebb csúsztatoma hasán.Érzem a jól kidolgozott hasizmokat.Woow.De hirrtelen eszébe jut,hogy az apja is a házban van.A szobája pont alattuk.
-Várj-mondtam ,de Jace továbbra is az állkapcsát csókolta és  a pólója alját gyömöszölte.-Jace!-mondtam kicsit halkabban,és megsimítottam  a fiú kockahasát.
-Hmm?-Jace a a szemembe nézett.
-Álljunk le.
Jace bólintott.
-Igen,az lesz a legjobb.
Felsóhajtottam és még egyszer megcsókoltam,majd Jace visszadőlt az oldalára és a derekam köré fonta karját.
-Jó éjszakát,bébi!
-Jó éjszakát Jace.
Együtt aludtunk el ,de reggelre Jace-nek nyoma sem volt.
Gondolom nem akarta ,hogy apa meglássa.
Milyen  kis okos!