14.fejezet

Kapcsolatok
Valaki bejött utánam a  mosdóba.
Kinyitották a fülkém ajtaját.
Jace állt fölöttem és összevont szemöldökkel tanulmányozta az arcomat.
-Jace-sziszegtem-ide nem jöhetsz be ez a lány vécé.
-Igazság szerint-kezdte és megvakarta a tarkóját.-Ez a fiú vécé.
Értetlenül nézhettem rá mert folytatta:
-Bébi,nem figyeltél eléggé ezért a férfi vécébe mentél be-nevette el magát.
-Miii??-pattantam fel és kinéztem az ajtón.
Basszus.Ez tényleg a fiú mosdó.
Piszoár van ...mindenütt.
-Igen ,bébi tényleg itt vagy.
Közelebb hajolt ,betolva engem a fülkébe.
-Meséld el miért szaladtál el-kérlelt gyengéd hangon.
-Ott álltak ketten és láttam ,hogy rajtam szórakoznak még Tom is.Láttam a szemén hogy mennyire mulattatja az amit Karen mond neki-mondtam ,bár kétlem  ,hogy ő nem vette észre.
-Ne foglalkozz velük.Nem is éri meg-leggugolt elém megfogta az állam és  felemelte ,hogy a szemébe nézzek-Megígéred,hogy nem foglalkozol velük?Kérlek!
Jace nem nagyon szokott engem kérlelni ezért beadtam a derekam.Ebben a percben bármibe belegyeztem volna.Ahogy nézett rám,azokkal a szemekkel.Áhh..
Bólintottam.
-Oké.Megígérem.
Elmosolyodott és hozzám hajolt.
-Akkor jó.-suttogta és megcsókolt.
Felálltam ,átkaroltam a nyakát és ő nekinyomott a csukott ajtónak.
A kezem megtalálta a pólója alját és becsúsztattam a kezem alá.
-Bébi..-lihegte és  a nyakamat kezdte csókolni.Oldalra hajtottam  afejem,hogy jobban hozzáférjen.Ő is berakta kezát a pólóm alá.
Így csókolóztunk amíg a csengő meg nem zavart minket.
-Áhh...-nyögte Jace és elhúzódott tőlem.-Mennünk kell.
Lihegtem ,próbáltam rendbe szedni magam de Jace megfogta a kezem és elvigyorodott:
-Feleljthetetlen élmény volt Ms.Green.Köszönöm.
Elnevettem magam és adtam neki még egy csókot.
Részemről az öröm Mr.Donovan.
És még pukedliztem is egyet nevetve.
Jace kiment majd pár percel késöbb én is követtem.
Az ebédlőbe belépve észrevettem,hogy mindenki engem néz.
Valaki még nevetett is .
Steffani.Hát persze.
-Héj,Apple.A fiúmosdó az új székhelyed-röhögi a mellette ülő srác.-Mert ha igen nekem az lesz  a kedvenc helyem a suliban.
Elsápadtam.Éreztem.
Jace máris szétkürtölte ,hogy a mosdóba csókolóztunk.Sőt,ezek itt többre is utalnak egyszerű csókolózásnál.
A kis ...
-Miről beszéltek?-fonom karba a kezem és figyemesen nézek rájuk.
Mind ledöbennek.
-Te..te még nem is láttad?-röhögi el magát ismét a srác.-Valaki a suliból felvette a  kis akciótokat Jace-el.
Teljesen kész a vagyok.
Jó hír: legalább nem Jace árulta el.
Rossz hír:mindenki tudja a suliban.
Marhajó...
-Hé!
Megfordultam és láttam ,hogy Jace hív oda az asztalomhoz.
Az asztalomhoz!!Ahol Sammie,Matt,Brad és Corey ül.De most ő is ott ült köztük.
Odamegyek hozzájuk,leülök és Jace felé fodulok aki puszit nyom az arcomra.
Remek!Már mindenki minket néz.
-Azt hittem megbeszéltük ,hogy a suliba nincs-sziszegtem,a korábbi egyezségünkre gondolva.
Megvonta  a vállát.
-Már úgyis mindenki tudja.
Hülledezve meredtem rá:
-Te tudtad?Miért nem szóltál-suttogtam ingerültem és éreztem ,hogy a többiek minket figyelnek.
-Nyugi,én is csak most tudtam meg.
-Áhh...-dőltem hátra a széken és turkálni kezdtem a kajámat.
-Skacok..Mi van veletek?-néz ránk Matt.
-Együtt vagyunk-jelentette ki Jace,mire az összes fej felénk fordult.
A kezembe temettem az arcom.
-Jace-morogtam,de már nem tudta visszavonni a kijelentést.
Amúgy is ,tényleg együtt vagyunk.

13.fejezet

Rövid reggel
Arra ébredek ,hogy valaki lehúzza rólam a  takarót.
-Hé!!!Add vissza !-kapálózom álmosan és látom,hogy Jace odamegy az ablakhoz(kezében a takarómmal) és kihúzza a függönyt.
-Kelj fel és ragyogj!-dalolja ahogy visszajön és leül mellém az ágyra,hozzám hajol és megcsókolja a homkokom,szemhéjam majd egy pici puszit nyom a számra.
-Mmm-hmm..-morogja és erősebben kezd csókolni ahogy viszonzom.
-Jace..-lihegem és eltolom magamtól.-Elkések a suliból.
-Elkésünk-hangsúlyozza ,mire nekem eszembe jut,hogy a törött lábával még nem nagyon járkálhat a suliba.
-Te még nem jöhetsz suliba.
-Miért?Ki mondja?-kel fel az ágyról botjára támaszkodva.
-Én Jace,én mondom.-felelem és felkelek az ágyról én is.
-Nem lesz semmi baj azzal ,hogy mankón kell járnom bébi.Kibírom-kacsint rám majd az ajtó felé indul.-Ja-fordul vissza az ajtóból-30 perc múlva indulunk-és kimegy.
45 perc múlva begördülünk a suliba és kiszállunk a kocsimból,kisegítem Jace-t(bár nem hagyja) és bemegyünk a suliba.
-Mindenki felénk fordul,megbámul minket.Mindenki sutyorog a hátunk mögött,valakik hangosan is beszólnak mindenféle hülyeségeket.
Jace megfogja a kezem,ujjait enyimekre kulcsolja és a fülembe súgja:
-Nyugi!Nem lesz semmi.
Bólintok és abban a pillanatban meghallok egy idegesító ,hangos hangot.
A legrosszabbat.Amit ma egyátalán nem akartam.
-Jace ,látom megtaláltad az új háremhölgyedet-olyan gúnyosan mondja,hogy mindenki (aki eddig nem ) felénk fordul és jól megnéz magának.
Nem akarom ,hogy így nézzenek.
Rossz ötlet volt ez az egész.
Roszz ötlet volt Jace.
Kiszabadítom a kezem Jace-éből és elrohanok.Be a mostóba,el Karen nyájas,undorító pofája elől....

12.fejezet

A szobatárs
Este fogmosás után a szobámba indulok.
Bebújok a takaró alá és az iskola ( amúgy eddig egyetlen)legeseménydúsabb napjára gondolok.
Így tudnám leírni: Szeptember 1.
1.nap,Tom és Karen,Matt-es randi,Jace ,apu,baleset,kórház 2 napig,Jace apja,Jace,apu.
És még csak szeptember 3. van.(nem sokáig,mivel 23:16-van)
Vagyis 2 napig nem voltam suliba.Apu azt mondta,hogy ezen a héten még nem megyek iskolába.Ezt nem kérdezte,hanem kijelentette.Okéé...Amúgy Jace se megy,bár ő jövöhéten sem.Mi több apu (mivel tudja ,hogy Jace anyja egyátalán nem figyelne rá) felajánlotta ,hogy Jace itt lakhat addig,amíg szükségesnek érzi,de erre  a hétre mindenképp!Hát persze!Hogyne!És az a legviccesebb, az ,hogy Jace igent mondott.Kész vagyok.
Kinyílik  aszobám ajtaja,és én megderemek.
-Hé-mondja.
-Hé.Mit akarsz?
Jace közelebb jön,becsukja az ajtót és leül az ágyamra.
-Csak látni akartalak.
A szememet forgatom.
-Egész nap láttál.
Becsúszik mellém az ágyba ,gipszelt lábát óvatosan,lassan rakja az ágyra.Közebb húzódik,lehelete a fülemet csiklandozza.-Az nem elég.Hozzád sem érhettem.
Nem hiszem el,hogy még akkor is így hat rám amikor be van gipszelve a lába.
-Hmm...-"mondom".
Jace ajka az enyémet súrolja,mire én befészkelem magam  a karjába és erősebben csókolom.Felnyögök a kellemes érzéstől.Jace a hátamra fektet és sérült lábát óvatosan behajlította,úgy feküdt fölöttem.Hevesebb lett a csók,Jace a nyakamat kezi csókolni én pedig megragadom a pólóját és följebb csúsztatoma hasán.Érzem a jól kidolgozott hasizmokat.Woow.De hirrtelen eszébe jut,hogy az apja is a házban van.A szobája pont alattuk.
-Várj-mondtam ,de Jace továbbra is az állkapcsát csókolta és  a pólója alját gyömöszölte.-Jace!-mondtam kicsit halkabban,és megsimítottam  a fiú kockahasát.
-Hmm?-Jace a a szemembe nézett.
-Álljunk le.
Jace bólintott.
-Igen,az lesz a legjobb.
Felsóhajtottam és még egyszer megcsókoltam,majd Jace visszadőlt az oldalára és a derekam köré fonta karját.
-Jó éjszakát,bébi!
-Jó éjszakát Jace.
Együtt aludtunk el ,de reggelre Jace-nek nyoma sem volt.
Gondolom nem akarta ,hogy apa meglássa.
Milyen  kis okos!

11.fejezet

Baleset
Sajgott mindenem.
Megpróbáltam kinyitni a szemem és vissza is csuktam,mivel túl erős volt a fény.
Felnyögtem és msozgást éreztem bal oldalon ezért odafordultam.
-Apu...-nyögtem ki.
-Kicsikém,hogy vagy?-pattant fel hirtelen a székből ahol eddig ült.
-Kórházban vagyok?-pislogtam.-Mi történt?
Apu is pislogott.
-Nem emlékszel?-kérdezte értetlenül.
Hirtelen beugrott.
Jace,a másik autó,ütközés ,baleset,az árok...-ezek a szavak cikáztak át  a fejemen.
-Jace,ho...hol van?-kérdeztem rémülten,és éreztem ,hogy kiszáradt a szám.
-Épp most műtik-felelte apa.-Apple téged is nemrég műtöttek.
Végignéztem magamon.A bal kezem be volt kötve.Lehúztam a lábamról a takarót és megkönnyebbülten sóhajtottam fel miközben apa visszatakarta  a lábam.
- A kezed eltört,agyrázkódásod volt és sok horzsolás is van szerte a testeden-apu hangja elcsuklott és bánatosan nézett rám.
Gyorsan témát kellett váltanom.Nem bírtam nézni  az arcát.
De ő még folytatta:
-Nem veszíthetlek el téged is Apple.Azt már nem élném túl.Ami anyáddal történt ,azután már nem ...-tekintete fátyolossá vált és nekem is kifolyt  a könnyem.
-Sajnálom ,apu.Megértelek,én se bírnám elviselnimondtam ,aztán eszembejutott valami.-Jace-el mi van?MIért kell megműteni?
Apu összeszedte magát és válaszolt:
-Jace-nek is agyrázkódása van,de neki komolyabb.És eltört a jobb lába is.
-Hát az meg hogy történt?Mármint a lábtörés-magyaráztam.
-Nem tudom ,kincsem.Behozták,és nagyon panaszkodott a lábára ,megállapították,hogy eltört.
-És én mit csináltam addig?
-Elájultál ,aztán mikor  a műtét előtt felkeltél bealtatóztak,mivel át kellett aludnod az operációt.És most újra felkeltél.
-Aha..Mikor mehetek haza?
Apu felnevetett.
-Még csak most kerültél be ide már mennél?
-Igen-vágtam rá.
-Rendben-állt fel.-Megyek megkeresem a nővért ,szólok,hogy felkeltél és ,hogy mikor jön haza az én drága kislányom-mondta és mosolyogva puszit nyomott a homlokomra.
2 nappal később még mindig ott feküdtem és újságot olvastam ,amikor egy nővér jött be.
-Na,drága ma hazamehetsz,de csak úgy ha nem nagyon dobálod a fejed-nézett rám mosolyogva Collie ,egy 40-es barnahajú aranyos nő.
Ő volt a legkedvesebb nővér és nagyon sajnálom,hogy nem látom többet.
-Tényleg?-csillant fel a szemem.-Apa hol van?
-Ó,az a jóképű férfi aki mindig téged látogat-vigyorgott tovább.-Nemsokára visszajön,azt mondta hoz neked valami ruhát otthonról.
Collie-nak nagyon bejön apu,meg kell hagyni.Már két napja hajtogatja,hogy milyen jőképű az apám.Bahh...
Egyébként Collie is nagyon szép nő.Olyan ,akin még  anővérruha is jól áll.
-Értem.Figyelj csak Collie átmehetnék megnézni ,hogy van Jace?
Nagyon szerettem volna megbizonyosodni róla,hogy jobban van.És mivel neki el van törve a lába és nem tud átjönni ,ezért én megyek át.
-Jajj,drága nem hiszem ,hogy apád örülne,hogy itt lófrálsz a kórházba egyedül.
-Akkor gyere velem.
Elgondolkodott ,majd bólintott.
-Oké,ez megoldható.De ha szédülsz azonnal szólsz!
Tisztelegtem egy sort:
-Igenis ,hölgyem.
Erre elnevette magát és segített felállni.Kicsit meginogtam,mivel 2 napja nem hasznéltam a lábam,de utána kiegyenesedtem és rámosolyogtam Collie-ra.
Aggodalmasan ráncolta  a homlokát:
-Biztos nem kell inkább egy tolókocsi?
-Biztos.Nyugi ,Collie,jól  vagyok.
Bólintott ,kikisért a szobából és elvezetett a folyosón,majd megállt egy ajtó előtt.
-Ez az-biccentett az ajtó felé.-Itt megvárlak,oké?
-Oké-bólintottam.
-Szólj,ha szükséged van valamire.
Ismét bólintottam ,majd bementem.
Jace az ágyon ült begipszelt -és gipsztelen lába is lelógott az ágyról.Az ajtó csukódására felkapta a fejét és szomorúan elmosolyodott:
-Szia.
-Szia Jace.Hogy vagy?-kérdeztem.
-Jobban vagyok ,kösz.És te ?-fürkészett .
-Én jól vagyok,ma mehetek haza.
-Ja,én is-túrt bele a hajába.-Figyelj én nagyon sajnálom.Tényleg.
-Jace,ez nem a te hibád.Baleset volt-magyarázom.
Nem hiheti azt,hogy az ő hibája.Aki hibás az max. a másik sofőr.
-Ha figyeltem volna,akkor nem lett volna baleset.
-Ez nem igaz.Jace ,fogd fel az agyaddal,hogy ez nem a te hibád!-sziszegtem.
Elmosolyodott.De most igazán,őszintén.
-Nem tudom mi lett volna ,ha te....
-Nem történt komoly bajom,ne aggódj-mosolyogtam rá én is.
-Akkor jó.
Közelebb mentem és leültem mellé az ágyra.Ő átfogta a derekam és közelebb vont magához.
-Akkor ,nem haragszol?-suttogta.
-Nem-mondtam ,mire ő elmosolyodott és megcsókolt.
Szenvedélyes csók volt,az biztos.eletúrtam a hajába (a jó kezemmel) ,mire felszisszent,de nem húzódott el ,inkább megharapta az alsó ajkam.
Abban a pillanatban nem érdekelt a baleset,apám,semmi.Csak Jace-re tudtam gondolni,csak őt akartam érezni.Nem akartam elválni tőle.Nem bírtam.
Kopogtak az ajtón,mire szétlebbentünk.Collie dugta  be  a fejét az ajtón és ránkmosolygott,majd odaszólt nekem:
-Apukád meghozta a ruháidat.
-Oké.
-Siess-mondta és becsukta az ajtót.
-Te hogy mész haza?-kérdezem Jace-től.mert eszembe jut ,hogy az anyja talán nem vezetőképes.
-Hát,anya járt itt,aláírta a papírokat,de utána el kellett mennie-morogta csalódottam.-Úgyhogy,gondolom meg kell várnom,míg szíveskedik visszajönni.Már ha egyátalán visszajön.
Felálltam és a odanyújtottam az ágya mellett heverő mankót-
-Akkor ,gyere nagyfiú,hazaviszünk.
Rámmosolygott és elvette a botot:
-Kösz Apple.
Legyintettem és segítettem felállni neki.
-Van valami cuccod?
-Nincs.Mikor anya a papírokért jött behozta ezeket-mutatott arra farmerre és sötétkék pólóra amik rajta voltak.-De ezenkívül csak a telóm,pénztárcám van-vigyorgott rám.
-Oké.Akkor menjünk,mert nekem még át kell öltöznöm.
-Miért?Szerintem így is nagyon szexi vagy-kacsintott rám és csibészes mosolyt villantott.
És visszatért.
-Kösz,haver,Sosem hagysz cserben.
-A csajomnak mindent-paskolta meg a fenekem ,miközben előtte mentem.
-Hé-fordultam hátra és megböktem a mellkasát.-Ne akard,hogy a másik lábad is eltörjön!-fenyegettem meg.
-Ami jár az jár ,bébi-mosolygott tovább.
-Ez meg mit jelentsen?-értetlenkedtem.
-Semmit-morogta,és magához húzott fél kezével,amibe nem volt mankó.
-Jace..-de nem fejezhettem be mert megcsókolt.
Kezdett teszeni,hogy így hallgattat el.
-Menjünk-lihegte ,miután levegőt kapott.
Rákacsintottam és megpaskoltam az arcát.
-Kövess,bébi-szórakoztam.
-Bárhová-mondta viccesen.és én is elmosolyodtam.
Mikor hazaértünk apa felajánlotta Jace-nek,hogy aludjon a  vendégszobába.
Megmerevedtem.
-Köszönöm,uram-bólintottmajd rám nézett és felvonta a szemöldökét röhögve-Örömmel-bólintott.
Basszus.
-Oké,megyek addig előkészítem a vendégszobát-ment fel apu az emeletre a vendégszobába,ami az enyémmel vont szembe.
Dupla-basszus.
-Menj,már a picsába Jace!Ezt most miért kellett?-sziszegtem.
-Nem tudom mire gondolsz.
-Nem a fenét nem!
-Mi a baj Apple?Nem akarod,hogy a pasid egy itt aludjon?
Fújtam egyet és a szobámba indultam.
-Meg se vársz ,édes?
-Fejezd be!Komolyan mondom.
Utánam jön,de le van maradva a lába miatt.
-Kopj már le.Menj a szobádba-mondtam neki és beérek a  szobámba becsukom az ajtót ,de még látom az önelégült mosolyát.
Vacsora után -amit végigszenvedtem Jace mellett- füdödni megyek .
A zuhany alatt állok amikor hallom,hogy valaki megnyitja a csapot.
A zuhany épp nincs nyitva.
Elhúzom egy kicsit  a zuhanyfüggönyt és látom,hogy Jace épp leveszi a pólóját.
Ledöbbenek.Hátán vörös csíkok,ütésnyomok látszanak.
-Jace!
Ijedtében ugrik egyet és megfordul.
-Apple.Bazd meg!Nem láttam,mikor bejöttél.Azt hittem nincs bent senki.Bocs.
-S...semmi baj-mondom.-Jace?
-Igen,bébi?-kérdezi kaján mosollyan az arcán.
-Mi...mi történt a  hátaddal?
A mosolya egy pillanat alatt lehervad ,helyét ideges,haragos arckifejezés veszi át.
-Láttad?-kérdezte suttogva.
Bólintottam.
-Az apám..Szóval ő régen sokat ivott.Mindennap.Úgy jött haza,hogy pocsolyarészeg volt.-Lehunyta a szemét .-Egy este mikor éjszaka hazajött anyám sikoltozására ébredtem. Nyolc éves lehettem.Átmentem ,hogy megnézzen,mi a baj.-Kinyitotta a szemét és rám nézett.-Apám verte anyámat, Apple.És mikor segíteni akartam anyának,apa engem is megvert.Mindenhol csupa véraláfutás voltam.
Gyorsan magamra csavartam a törölközőm és odamentem hozzá,átöleltem,vigyázva,hogy rá ne lépjek a lábára.
-Sajnálom,Jace.
Ő is átölelt és így voltunk ,amíg  el nem húzodott és száját számra illesztette.

10.fejezet

Még több bonyodalom
Reggel,úgy éreztem,mintha a párnám mozogna.
De az nem lehet.
Kipattant a szemem és szembetaláltam magam egy ismerős szempárral.
-Jó reggelt,bébi-ásított.
Jace még mindig ott feküdt mellettem ,de a fejemet már áttette a párnámra.Gondolom elzsibadt a mellkasa...
Ezen majdnem hangosan is felnevettem.
-Mi az?- kérdezi mellettem  Jace.
-Semmi,csak eszembejutott valami.
-Mmm-hmm...-belecsókolt a nyakamba ,én pedig megborzongtam.
-Ne csináld-mondom neki de közelebb csúszom hozzá.
-Mit?
-Ezt-mutattam kettőnkre.
Zavart arckifejezéssel ezt kérdezte:
-Bébi,én azt hittem,már megbeszéltük,hogy együtt vagyunk.Vagy ebbe nem tartozik bele a csók?-kérdezte és mosolyogva megcsókolt.
-De-sóhajtottam és viszonoztam a csókot.
-Akkor mi a baj?
-Csak...annyi,hogy nem akarom,hogyha apám bejön ezt lássa-mondtam.-Szobafogsagot kapnek ,te meg nem látnál kb. soha többé-gondolkodtam el,és a végén nevettem.
-Aha,értem-de azért megint megcsókolt.
Miután Jace kisurrant elmentem zuhanyozni.A fürdőből kiérve apm hangját hallottam.
Odamentem a lépcső tetejéhez és megdermedtem.
-Szia-Jace már megint itt van.
Sóhajtottam és visszaköszöntem:
-Mit csinálsz itt?-Már megint..-tettem hozzá gondolatban.
-Érted jöttem,hogy elvigyelek suliba.Ezt beszéltük meg ,nem?-vonta fel a szemöldökét.
Nem.
-Sammie szokott értem jönni.
-Jajj,szivem én mondtam Jace-nek,hogy vigyen el ,mivel Samantha telefonált ,mikor  nem voltál itthon és nem tud ma elvinni,valami fiúra hivatkozott-közölte apa.
-Fiúra?-Nem tudtam elképzelni Sam vajon kit szemelt ki magának megint.
-Igen.
-Szóval ,mikor leszel kész?-néz végig rajtam Jace.
El is felejtettem,hogy egy szál türülközőbe vagyok.
Elvörösödtem és elfordulva annyit mondtam:
-Mindjárt.Csak felöltözök.
Nem hiszem el ,hogy alig fél órája ment el és már megint visszajött.
A szobámba érve kinyitottam a szekrényt és felkaptam amik épp a kezembe akadtak.Nem is néztem meg mit vettem fel olyan gyorsan rohangáltam a fürdő és  a háló közt.
Megfésültem a kivasalt hajam és lementem a földszintre.
-Nem hiszem,hogy jó ötlet-hallottam apám hangját a konyhából.
-Kérem uram,segítségre van szüksége.És ön adhatja meg a telefonszámot nekem.
Apa felsóhajtott és azt mondta:
-Rendben,de ha anyád kérdezi nem tőlem tudod.
-Oké.
Beléptem a konyhába és mindketten elhallgattak.
-Apple,mi a fene van rajtad?-kérdezte apu és vele egy időben Jace:
-Woow.
Végignéztem magamon.Jujj,lehet ,hogy bele kellett volna néznem a tükörbe.
Azt tudtam ,hogy valami zöld pólót vettem és szűk farmert,de azt ,hogy pontosan milyen zöld pólót....hát nem néztem, na!A lényeg,hogy igen sokat mutatott a dekoltázsomból.
-Ruha,apu.-Erre rosszallón nézett rám.-Na mi most inkább megyünk apu.Szia.-Jace-hez fordultam aki látványosan bámulta a mellem.Remélem apu nem vette észre.-Gyere,Jace.
Visszatért a világba és rögtön elkapta a tekintetét.Inkább apámra vézett:
-Köszönöm Mr.Green.Viszlát.-És már ment is az ajtó felé.
A kocsiban aztán azt mondta:
-Szólhattál volna előbb is,hogy tudjam ebbe a cuccba leszel.Legalább nem apád előtt bámultalak volna.
-Oh,bocs mindig egyeztetek veled a ruhatárammal kapcsolatban.
Elvigyorodott és beindította  a kocsit:
-Helyes.
A szememet forgattam és megkérdeztem:
-Milyen szívességet kértél apámtól?
Megmerevedett ,erősen szorította a kormányt.
-Hallottad?
-Csak a végét-feleltem.-Szóval?
-Anyámnak pszichológus kell-bökte ki,és még jobban a gázra taposott.
-Miért?
-Mert szüksége van rá.Azért.-Hát,nem valami barátságos,de biztos oka is van.
-Válaszolnál normálisan?
Kifújta  a levegőt.
-Az anyám alkoholista-nézett rám és meglátta rémült arckifejezésemet.
-Mióta?
Ismét megszorította  a kormányt és megint rám nézett :
-Mióta apám elhagyott minket.
Elkaptam róla a tekintetem ,de ő még mindig engem nézett:
-Jace!VIGYÁZZ!-sikítottam,mire ő visszafordította a tekintetét.Megpróbálta félrerántani a kormányt,de túl késő.
A másik autó megcsúszott a bevizezett aszfalton és átjött a sávunkba.
Belénkjött és lesodort az útról.
Az árokba kötöttünk ki,szétnyílt légzsákokkal és én csak annyit tudtam  mondani:
-Jace!
Ő köhögött ,de nem láttam az arcát a légzsáktól.Felemelni a fejemet ,nem tudtam.
-Apple?
Ezután minden elsötétült.

9.fejezet

Az özvegy
-Esküszöm,hogy Jace nem a pasim.Azt hiszed hazudok?Kössz,apu.
-Jajj,Virágszál,dehogy hiszem,hogy hazudsz,de az a fiú úgy nézett rád..
Apa világ életében Virágszálnak hívott.
Azt mesélte,hogy amikor megtudta,hogy anya terhes velem először nem akarta,hogy én meglegyek.Azt hitte ,hogy egy gyerek tönkreteszi a kapcsolatát anyámmal.De miután elrohant anyától,gondolkodott.Megállt a Városvégi Virágbolt-ba,és vett egy szál fehér tulipánt.Azt mondta azzal a tulipánnal kapott új esélyt édesanyámnál,hogy azzal a tulipánnal az élet új szakaszába lépett.A legjobb szakaszba.
Gondolta az,ha úgy hívna Tulipán,az elég hülyén hangzana.
Így én vagyok a Virágszál.
-Mindegy apu.Hagyjuk!
-Tudod-szólt nekem és a szemembe nézett-,néha nagyon hasonlítasz édesanyádra.Ő is mindig kiállt velem szemben a véleményéért.Bár ,ha engem kérdezel,jobb lenne ,ha nem ellenem állnál ki magadért ,hanem az ellen aki ellen tényleg szükséges.
Összeszorul a torkom,de nem engedem,hogy apa is meglássa mit tesz velem anyám említése.Miattam halt meg.Apának utálni kellene.
-Miről beszélsz apa?
-Védd meg magad másokkal szemben.Ne hagyd magad!-És már sétál is vissza a konyhába.
Felfutok a lépcsőn és rohanok a szobámba,bevágom az ajtót és az ágyra rogyok.
Az anyukám meghalt.
Én sosem ismertem.
Sose jön vissza.
És én öltem meg.
Minden miattam van.Apám azért nem boldog mert ő meghalt.Soha többé nem lesz már olyan boldog ,mint azelőtt.
                                                                 ****
Hajnalban arra kelek,hogy valami kopog az ablakon.
Esik az eső?Nem ez olyanfalyta dobolás.
Kikelek az ágyból,az ablakhoz botorkálok,kilesek és a szívem kihagy egy ütemet ,a szobámhoz tartozó teraszon áll valaki,háttal nekem.
Azt hiszem álmodom és ez egy rémlom.
 A fekete kapucnis pulcsis megfordul és nekem leesik az állam a szexi mosolytól és vadító szempártól.
Ezt.Nem .Hiszem.El.
Kinyitom az ajtót,a kapucnis belép és bezárja a balkont maga mögött.
-Szia.-Próbálja ,de nem tudja elrejteni vigyorát.
-Mi a fenét keresel a szobámban hajnali fél négykor?-kérdem  dühösen.
De haragom azonnal elillan ,ahogy rám villantja jellegzetes mosolyát.
-Talán zavarok?
-Dehogy.Csak tudod az emberek ilyentájt még békésen szunyókálnak.
Felvonja a szemöldökét.
-Ezt tetted épp te is?Békésen szunyókáltál?
Most én vonom fel a szemöldököm kérdőn:
-Miért szerinted mit csináltam,Jace?
-Épp rólam és a romantikusabbnál is romantikusabb percekről-amiben épp eszelősen jót csókolóztunk-álmodozol.-Másik szemöldökét is felvonta.-Nincs igazam bébi?
Talán tényleg gondoltam rá és a  csókunkra ,de erről neki nem kell tudnia.
-Nincs.És ki használja ma még azt a szót ,hogy eszelős?
-Én szivi,csak és kizárólag ,én.
Jace a leg...leg..leg..-rámvillantja fehér fogsorát és megnyalja a száját,végigmér-legszebb ember akivel találkoztam.
-Szebb vagy reggel-ezt komoly arcal mondja.
-Öööö...kössz?
-Szívesen?-röhögi el magát.
-Jace?
-Igen?-kérdezi és közelebb lép.
-Mit keresel itt?
-Oh..öö... hát beszélnünk kell.-Most már nagyon komoly volt a  hangja.
-Um..oké.De nem lehetne emberi időben?-Most egyátalán nincs kedvem.
-Nem.Mert én most szántam rá magam.
A kis...
-Ó,elnézést,nem iss tudom ki kért meg rá,hogy ...
Csókkal fojtotta belém a szót.Ez nem gyengéd csók volt.Inkább követelőzö.
Nem tudom mit követel pontosan,de visszacsókolom.A nyaka köré fonom karom és lábujjhegyre állok.
Elhúzódik és levegő után kapkod.
-Miért csókolsz vissza fojton ,ha nem is kedvelsz?
Én is lihegek és azt motyogom közben:
-Kedvellek.
Remélem nem hallotta meg.
De minden jel arra utal,hogy igen:
-Én is kedvellek ,bébi.Tényleg.
-Oké..Akkor beszélj!
-Hmm...nem is tudom.Nem térhetnénk vissza oda,hogy...
Tudom mit akart mondani ezért meg is tettem.
Megcsókoltam.
És visszacsókolt.De még hogy!
Mikor befejeztük lihegtünk ,alig kaptunk levegőt.
-Na,ez jó volt.Most már kimennél ,hogy aludhassak?-Nem akarom ,hogy elmenjen,de muszáj aludnom.
-Várj már egy kicsit !Most csókoltál meg és már el is küldesz?-Felhúzza magát a semmin.
-Mit szeretnél mit mondjak?Hmm?
-Leszel a barátnőm Apple?
Ööö..ez most váratlanul ért,de miért is ne?Legalább Tom láthatja ,hogy végre túl vagyok rajta.
Néha a suliba észreveszem,hogy lesajnálóan néz engem távolról.
Na majd most végre felfogja.Nem szerettem,Ő se szeretett.Mit kell ezt túlragozni?
De így sikerülhet.Sikerülnie kell!
De....
-Jace én nem leszek a te alkalmi ágyasod,ha erre gondolsz akkor felejtsd el!
-Nem erre gondoltam.
Okéé....
-Akkor lehet.-Erre felvonja a szemöldökét.-Oké, benne vagyok.De a suliba nem változik semmi!
-Oké, nem fog.
-Rendben.-Bemásztam az ágyamba és vártam.hogy kimenjen végre az ajtón.
Nem tette.Helyette felhajtotta a takarót,engem beljebb tolta a falhoz.Becsúszott mellém.
-Mit művelsz?-húzodtam teljesen a falhoz.
-Hova-hova bébi?-csúszott közebb,beszorítva engem  a falhoz, és átkarolta a derekam.Testünk összeért.-Itt leszek veled.Itt alszok.
-De...
Megcsókolt és mikor elhúzódott nem ellenkeztem tovább.Fejemet kemény mellkasára fektettem,és elaludtam.

8.fejezet(Jace)

Megint megcsókoltam és megint elveszettem a fejem.
Hazeérek és anyám egyből letámad:
-Hol a picsába voltál te kis szarcsimbók?
Íme az anyám Jocelyn Jewel.Nem én vagyok a kedvence a világon de már túltettem magam rajta.Ha 18 leszek úgyis elcuccolok valahova lehetőleg...
-A szomszédba.
-Annál a kis nyomorult özvegynél Andrew Green-nél?
A szememet forgatom és indulok fel a lépcsőn a szobámba.
-Nála.
Becsapom a szobaajtóm és az ágyra zuhanok.
Gree-re és a csókunkra gondolok.
Közben megcsörren a telóm és ledermedek amikor meglátom ki hív :
Az apám..