A bál
Szörnyen éreztem magam, de meg akartam mutatni Jace Donovannak, hogy én nem vagyok a játékszere, és hogy nélküle is boldogulok, ahogy előtte is megtettem. Szóval szépen felöltöztem, kiraktam a melleimet, hogy az a ribanc is lássa, hogy mi az, amivel ő nem rendelkezik, és kissé összeszedettebb magabiztossággal álltam a tükör előtt. Most határozottan tetszettem magamnak – nem kell félreérteni, Donovan azért annyira nem keserített el, és tette tönkre az életem, hogy elkezdjek vonzódni a saját nemem iránt –, az enyhe smink szebbé varázsolta az amúgy sem ragyák csúfította arcom, a szájfény csillogása kiemelte az ajkaimat, a tusvonal és a szemceruza pedig a szemeimet.
Sammel már megbeszéltük a hadműveletet. Egész tervet állítottunk össze az egy hét alatt, ami a báltól választott el minket.
Sammy-nek egy (szerinte) szuper ötlete támadt, amibe a bátyját is bele akarta vonni, de eleinte még én is elleneztem a dolgot, nem hogy Ben…
Kitalálta, hogy tegyük féltékennyé azt a rohadék Jace-t, ami nem is volt olyan rossz ötlet, de én nem kifejezetten Benre gondoltam. Ezt elárultam neki is, hiszen Bent még csak nem is ismertem olyan jól; találkoztunk párszor, de nem volt olyan jó a kapcsolatunk, hogy egyszer csak eljátssza, hogy tetszek neki vagy hogy eljöjjön velem a bálba. Meg amúgy sem akartam ekkora ribancnak tűnni… Bár Jace szemében ez már mindegy volt. Ezért felkerestem az exemet. Tom nem fogadta kitörő örömmel a híreket, de nem is ellenkezett olyan hevesen; végül is a bálon a partnere nem is a barátnője volt, csak szórakoztak. Azt a lányt is beavattuk, hogy ne legyen félreértés. Tom gyűlölte Jace-t, így végül még örült is annak, hogy keresztbe tehetett neki ily módon – még ha ezzel vissza is kellett engem „hódítania”…
Hatkor indultunk, hogy időben odaérjünk, hiszen még el kellett intézni pár dolgot. Egész végig próbáltam nem túlságosan kimutatni a Jace Donovan iránti haragomat, de persze ő észrevette, és percenként kérdezgette, hogy mi bajom. Mindig hárítottam, hogy mostanában nem alszom jól, ő pedig kicsit megnyugodott.
A suli előtt találkoztunk Sammel és Chrissel – barátnőm egész izgatottnak tűnt, a szemei viszont villámokat szórtak Jace felé; egy vérszomjas anyatigris jutott róla az eszembe, ami valljuk azért csak be, elég nevetséges volt.
***
A bálterembe érve körbekémleltem annak reményében, hogy majd megpillantom Tomot. De nem volt szerencsém, még nem érkezett meg.
– Fenébe! – kiáltotta valaki az asztalok közeléből.
– Mi a francot csinálsz,te idióta? Odafordultam és láttam, hogy időközben Sam már odébb is állt... a pulthoz és (nem tudom, hogyan) kezében egy poharat tartott, ami már nem tartalmazott semmit... mivel az ital már egy ruhán volt. Na és kinek a ruháján? Stephanie Doyle extra szűk, extra rövid ruháján, ami mellett egyetlen fiú sem ment el csukott szemmel. Még az is megnézte a push-upos mellét, akinek barátnője volt. Pff… kész katasztrófa ez a mai fiatalság, különösen a fiúk, ugyebár. Tele van anti-hűséges barmokkal.
– Jaj,bocs Steph nem láttalak – vicsorgott rá a legjobb barátom. Húha...nem semmi.
– Ja, képzelem – villant meg Stephanie szeme. Jace elengedte a kezem, és odafordult Samhez.
– Ezt most miért kellett? – nézett rá kissé dühösen (értitek, ő dühös, kicsit se feltűnő, hogy védi azt a ribit, a barátnője előtt)
– Na, már csak te hiányoztál ide – lépett el mellette a barátnőm, kézen fogott és elvezetett a tett helyszínéről. Jace pedig értetlenül bámult utánunk, míg mi megindultunk az éppen csak megérkező Tom felé. Sam kacsintott rá, hogy indulhat a hadművelet, Tom meg megforgatta a szemeit válaszként. Ez egy külső szemlélőnek egész viccesen hathatott, de én inkább éreztem magam tőlük kínosan.
– Szia Tom, téged is lehet itt látni?
– Ja, atom ez a buli… ha érted – vigyorodott el a srác, én pedig felnyögtem a hülye poénján.
– Persze, értjük.
Vállam felett hátrapillantottam Jace-re, aki a ribanc ruháját törölgette éppen, és még a bicska is kinyílt a zsebemben. Jó, nem volt zsebem és bicskám sem, de ez részletkérdés. Szóval meredten néztem rá egy darabig, amit ő megérezhetett, mert hirtelen hátrafordult, és a tekintetünk összekapcsolódott. Elfordítottam a fejem, és inkább minden figyelmemet az exemnek szenteltem. Nem nézett ki olyan rosszul… miket beszélek; jól nézett ki! A grafitszürke öltönyéhez kék nyakkendőt vett fel, ami illett a szintén kik szemeihez. Kissé elpirulva néztem rajta végig, hiszen hozzászoktam a laza stílusához, ez az elegáns új volt. De még így sem ért fel Jace Donovanhoz. Jace fekete öltönyt viselt, és az ingén a két felső gombot „véletlenül elfelejtette” begombolni, ezzel pedig olyan laza összhatást keltett, amitől mérgemre nem tudtam levenni róla a szemem.
Mikor aztán a már mindjárt exem otthagyta a hozzá illő Stephanie-t, és felénk indult, Tom akcióba lendült. Átkarolta a vállam, és mosolyogva nézett rajtam végig, mikor biztos volt abban, hogy Jace ezt látja is.
– Nagyon csinos vagy ma, Apple! – bókolt, én pedig igyekeztem boldognak tűnni tőle.
– Köszönöm, te is… egészen normálisan nézel ki.
– Haha, a humorod még mindig a régi.
– Igen-igen, most már le is kophatsz – forgatta a szemeit Donovan, amint közénk ért. Tom érdeklődve nézett felé.
– Hmm? Azt hittem, hogy a ribancoddal vagy, minek jöttél ide?
– Vigyázz a szádra, szőke herceg!
– Miért, mi lesz?
– Engedd el Apple-t!
Jace durván akarta letépni rólam Tom kezét, de ez nem sikerült neki .
– Elengedem, ha ő is akarja.
– Akarja – állította Jace magabiztosan és természetesen teljesen bunkón. Én nem mondtam semmit, ami láthatóan egy kicsit feszélyezte.
– Látod? Nem akarja. Ő sem akar egy olyan rohadékkal lenni, amilyen te vagy.
Mondja a másik rohadék… Elmosolyodtam a gondolatra, hiszen Tom ugyanazt csinálta a múltban, amit Jace tett.
– Nem én feküdtem le egy másik nővel, miközben barátnőm volt.
– Nem, te csak randizni mentél egy másik lánnyal, miközben Apple azt hitte, hogy a haverjaiddal vagy – hőbörgött barátnőm, és a feszültség egyre nagyobb lett. Menekülni akartam már a helyzetből, nem is akartam többé „bosszút állni”. Néztem Jace értetlen fejét, és a tekintete rövidesen rám siklott. Elkaptam a pillantásomat róla, és beharaptam a számat.
– Láttalak Stephanie-val – közöltem egészen kimérten, amiért büszke voltam magamra. Még mindig nagyon rosszul esett, és hihetetlen volt számomra, pedig már egy hét eltelt azóta.
– Mi?
– Jaj, ne add már az ártatlant! Apple és én kibékültünk, mert te még nagyobb szemét vagy nálam, és még el sem mondtad neki!
– De… istenem, hadd magyarázzam meg!
– Mit akarsz megmagyarázni?! Láttam, amit láttam! Majdnem arcon is csaptam, de visszafogtam magam, hiszen így is többen bámultak minket.
– És ezt miért nem tudtad akkor közölni? Miért ilyenkor kell kicsapni a hisztit egy nevetséges dolog miatt?
– Nevetséges?! – Sam erőltetetten felnevetett, és ez inkább volt ijesztő, mint vicces.
– Hánynom kell tőletek, komolyan. Nem is értem, hogy Apple…
– Jól van, Sammie, én is szeretlek, nem kell még tetőzni a dolgot – szóltam közbe kissé megemelve a hangom. – És Jace, azt hiszem, vége. Menj a kis ribancodhoz, ha úgy tetszik, de engem hagyjál egy életre békén!
– De hallgass már meg, bébi!
– Ne bébizz nekem, te szemétláda! És én még… én még reméltem, hogy… – A hangom elcsuklott, úgyhogy elfordultam, de Jace utánam kapott, és maga felé fordított. – Engedj el, te rohadék! – Feldühödve vágtam pofán, és meglehetősen jól esett; egyáltalán nem éreztem utána megbánást.
– Jézusom, Apple, Stephanie a húgom!
Hát, legalább annyival vigasztalhattam magam, hogy nem csak az én állam koppant a padlón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése